Wicker Erika (szerk.): Cumania 26. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2013)
Régészet–Antropológia–Numizmatika - Marcsik Antónia: Kiskunfélegyháza környéki szarmata lelőhelyek humán csontváz-anyagának rövid jellemzése
Wicker Erika kezdődött. Az objektumsűrűség még akkor is feltűnő, ha tudjuk, hogy az egykori építmények nem egykorúak. Ezen a szakaszon található mind a karámok, mind az árkok 2/3-a, a gödrök több mint fele, az egyéb objektumok ugyancsak 2/3-a és a körök 40%-a. Véleményem szerint ez a sűrűség a „beépített" részt D-ről határoló legelőterület közelségével magyarázható. Vitatott még, hogy a területen feltárt gödrök és házak közül melyek tartoznak a korábbi, s melyek a későbbi periódushoz. Ráadásul legtöbbjük melléklet nélküli volt, s más objektum nem vágta át, így egykori hovatartozásukat nagyon nehéz meghatározni. Ezért jelen tanulmányban kizárólag az állattartással összefüggő egykori építményekkel foglalkozom. Ezek a szárnyékok, a karámok és a kopolyakutak. Legelő, legeltetés, enyhelyek Mint már jeleztem, Petőfiszállás-Tőzege- sen nem egy Árpád-kori házas települést tártunk fel, hanem annak azt a részét, melyet kizárólag állattartásra használtak, a mélyebb fekvésű legelőből D felől nézve kissé kiemelkedő dombon az állattartás egykori építményeivel. Mielőtt ezeket ismertetném, röviden összegzem a néprajzi szakirodalom alapján a legeltetéssel és az enyhelyekkel kapcsolatos, elsősorban a Kiskunságra vonatkozó ismereteket: „A legelő a falu határán levő füves, ritkábban pedig erdős terület, amelyen a falkába 'vert' jószág az év bizonyos szakában, rendesen tavasztól őszig, reggeltől estig kint legel."6 „...a jószágot télen többé-kevésbé védik az időjárás viszontagságai ellen. [A pásztort] építkezésre kényszeríti az is, hogy az egyre szűkülő legelőn a jószág nem távozhatik messzire megszokott 'állásáról' s hogy gyakran korlátok közé kell szorítani, ha nem akarják, hogy a tilosban bolyongjon. A nomád vagy szilaj tartásmódban már csak a nyáj nagy létszáma miatt sem lehet szó olyan fedeles építményről, mint amilyent a mezőgazdasági állattartás használ. A félszilaj pásztorkodás inkább csak a hideg szél, ritkábban az eső meg a hó ellen 6 Györffy István é.n. 88. védi a jószágot s főként a nyáj együttartásáról gondoskodik, A fagytól csak a féltettebb (ellő, növendék) jószágot oltalmazzák, a többit a természet gondoskodására bízzák, tudva, hogy a hideg ellen az állat téli meleg bundája már magában véve is védelem. Pásztorépítményeink a helyszínen talált, természetnyújtotta anyagból, főleg nádból, vesszőből, tövisből, fából, földből hagyományos formákra készülnek s az anyagnak, célnak megfelelőleg igen változatosan. A szabadban élő jószág legkevésbbé a hideg szelet tűri. Ez ellen megfelelő építmény hiányában csak úgy tud védekezni, hogy állandóan a szél irányában halad, 'szél alá megy'. Efa nincs szélfogó építmény, akkor a jószágot valamely part, meder, nádas vagy erdő enyhelyébe hajtják. Természetes eny- hely híján mesterséges enyhelyet építenek A szél ellen a pásztor leginkább nádból, újabban deszkából, egy pontból többfelé ágazó, 2-3mé- ter magas falat emel a legelőn vagy álláson. Ez az enyhely a 'szárnyék'."7 SZÁRNYÉKOK Szinte bármely korszakbeli telepásatáson kerülnek elő olyan árkok, melyek egykori funkcióját igen nehéz meghatározni. Az alapvető problémát az jelenti, hogy ritkán - vagy sohasem - esik az árok teljes szakasza a feltárt területbe, esetleg helyenként annyira sekély, hogy nyomát régészeti módszerekkel nem tudjuk megfigyelni. További gondot okoz, hogy olykor nehéz megállapítani, igazából árok vagy talán árok alkotta egyéb objektum („karám") maradványa-e. A tőzegesi feltáráson négy olyan árkot találtunk, melyek nagy valószínűséggel nem karámok részei voltak (I. táblázat; I. t. A 1-4.). Úgy gondolom, hogy vagy kerítőárkok, vagy a jószág számára készített enyhelyek, pontosabban szárnyékok lehettek. A kérdést eldönteni nem könnyű, hiszen mindkét építmény azonos módon készülhetett. A kerítőárkokról tudjuk, hogy „készítésük igen könnyen megy: árkot ásnak, a belső oldalon sáncot hánynak, s a karok közzé szorított tüskés gallyakat arra állítják. Mint Györffy 7 Györffy István é.n. 114. 86
