Wicker Erika (szerk.): Cumania 26. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2013)
Régészet–Antropológia–Numizmatika - Marcsik Antónia: Kiskunfélegyháza környéki szarmata lelőhelyek humán csontváz-anyagának rövid jellemzése
Szárnyékok, karámok és kutak egy Árpád-kori állattartó területen István írja: [...] megvolt a töviskerítés tanórok képében már a törökvilág előtti falvak körül is, mint kertmögötti kerítés."8 „Ilyen gallyakból összerakott kerítésformákat itt-ott ma is lehet látni, szőllőknél is elég gyakori."9 Két dolog szólhat mégis az ellen, hogy petőfiszállási árkainkat kerítőárkokként határozzuk meg. Egyrészt a fenti idézet alapján az ilyen árkokat nem állattartásra, hanem földművelésre használt területen készítették (persze, nem tudjuk, hogy az adott területet korábban vagy később ilyen célra is használták-e), másrészt É-ÉNy-D-DK irányú, É- ÉNy-ra kissé ívelt vagy egyenes alakjuk önmagában is feltételezi az uralkodó szélirány figyelembevételét, amire egyszerű kerítésnél nincs szükség. Ezek alapján úgy gondolom, hogy petőfiszállási árkaink inkább szárnyékok voltak. A szárnyék meghatározásában általában egységes a néprajzi szakirodalom. „Nádból, részben vesszőből, deszkából vagy más anyagból készített falazat, amely a legelőn tartózkodó állatok védelmére szolgál. Leggyakoribbak a félkör, V, Y és >-< alaprajzúak. [...] A tenyérnyi vastagságú, 2,5-3 m magas, álló nádfalazatot egy ásónyomnyira a földbe mélyítették." 10 Az ily módon épült szárnyékok elsősorban juhok számára készültek, és régészetileg kevéssé megfogható építmények, hiszen a humuszrétegbe ásott, alig ásónyomnyi árkoknak nem marad évszázadok múlva is megfigyelhető nyoma. A nagyobb testű állatok számára készült szárnyékok mély árkainak nyomát azonban megőrzi a föld. „Nagyjószág szétrontaná a nádfalat, ezért nem is ültetik csak egyszerűen, hanem sáncokra állítják. A nagyjószág számára készült szárnyékok tehát nagyszabású, magas építmények [...] Az 1935 nyarán Akasztón talált és tudomásunk szerint Magyarországon ma már egyedül álló szárnyékok mérete a következő: földmű árka kb. 60- 70 cm mély, a földhányás 1.20 m. magas, alól 1.40 m széles, a nádfal 1.70-2 m. magas. A falat egy vagy két korcra csatolják, támasztókarókat nem mindig találunk mellette."11 8 Tálasi István 1936113-114. 9 Tálasi István 1936113. 10 Szabadfalvi József 1981 562. 11 TAlasi István 1936103. Petőfiszállási árkaink szárnyékként való meghatározásának az sem mond ellent, hogy a szárnyék többnyire többágú volt. Adatunk van arra is, hogy „a legegyszerűbb 'szárnyék csak egy egyenes nádfal. Ez azonban csak két irányból jövő szél ellen véd, ezért ilyent ritkán találunk; gyakoribb a két-vagy négyágú."12 A szárnyékok időszakos építmények. Általában egy évig használják, „a következő évben más helyre 'ültetik', hogy a legelőt a heverő juh a trágyájával ne mindig ugyanazon a helyen javítsa."13 A petőfiszállási Árpád-kori szárnyékok a karámos állattartással egyidőben voltak használatban. Egyik árkunkat ugyanis egy trapéz alakú karám vágta át, míg a másik árok biztosan későbbi egy ugyancsak trapéz alakú karámnál. Az árkokhoz - amennyire megfigyelhető volt, - semmilyen felépítmény nem tartozott. Az egyik árok kétoldalán, egymás mellett feltárt két cölöplyuk vagy egy, az ároktól független cölöpépítmény része lehetett, esetleg a szárnyékfalat kellett egy-egy cölöppel megtámasztani. A természetes illetve az épített enyhelyek (szárnyékok) lényegében csak az időjárás viszontagságai ellen védik a jószágot. Azok a viszonylag nagyméretű, négyszög vagy szabálytalan kör alakú építmények azonban, melyek nyomát általában zárt árkok rajzolják ki, nemcsak a szél és részben a csapadék ellen nyújtanak védelmet, hanem egyben az állatok összetartását is szolgálják. KARÁMOK Az egykori településeken feltárt, eltérő mélységű árkokkal határolt téglalap vagy kör alakú és gyakran impozáns méretű, állattartáshoz köthető objektumokat karámnak nevezi a régészeti szakirodalom. A néprajztudomány ugyanakkor eltérő névvel jelöli azokat az állatok enyhelyéül és egybentartására szolgáló, tető nélküli, teleltető építményeket, melyek bizonyos típusának nyoma szinte azonos módon őrződik meg a földben. Ezek a karám és az akol. 12 Györffy István é.n. 114. 13 Györffy István é.n. 114. 87
