Wicker Erika (szerk.): Cumania 26. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2013)
Helytörténet - Művészettörténet - Sümegi György: Járitz Józsa a Kecskeméti Művésztelepen
Sümegi György A Járitz-oeuvre-ben egyenlőre nem tudunk további olajfestményeket a kecskeméti periódusához kötni, ám az ebből az időszakból fönnmaradt rajzainak viszonylag nagy száma valamelyest kárpótol bennünket e hiányért. Persze közvetetten segítenek abban is, hogy elképzeljük az életmű 1914-18 közötti festménytermését a rajzok alapján, azok segítségével, hiszen közülük számos lehet festmény, nagyobb kompozíció előtanulmánya, vázlat egy továbbfejlesztett kompozícióhoz. A rajzok között a legtöbb aláírt 1915-ből és 1917-ből való. Ám együtt szemlélve: Járitz rajzművészete a korszak rajzművészetében eddig nyomaiban, elemeiben sem került ismertetésre, tehát nagyrészt nóvumnak, újdonságnak számít a hazai művészettörténetben is. Járitz korai, 1910-es évekbeli rajzművészete jellemzőivel, meghatározó karaktervonásaival az életmű egészének gazdagabb ismeretében ma már különösen fontos lehet szembesülnünk. Az egyszerűsítő, rendszerező igyekezet hajlamos a tanulmány-értékű, a megrajzolt figurák reális formai jellegzetességeihez közel esőket a rajzi gyakorlata elejére képzelni. Ám ez korántsem lehet teljes értékű bizonyosság, hiszen sokszor a modell újdonságán, a kitűzött alkotói célon is múlott az eredmény. Vagyis, hogy tanulmány-értékű darabok szabadon váltakozhattak stúdiumokkal és formailag kiérleltebbnek tűnőkkel egyaránt. Összességében mégis mintha a Járitz-rajzok egy olyan egyéni utat képleteznének, amely a formák, tömegek plasztikusabb megjelenítésétől, tehát a natúrától indulva a légiesített, az alakokat már-már lebegő formaképletekbe író sajátos kalligráfiáig jut el. Amikor már nem a statikus nyugalom (ülés, fekvés) a meghatározó, hanem a mozgás, a fölfokozódó dinamika, a fölfelé törekvés, már-már a repülés-szerű for- ma-örvénylés, a fölemelkedés, a test súlyaitól megszabadított szellem-lényekké válás, a gravitációtól megszabadulni akarás könnyűsége. S persze, a testek mozgása, mozgatása igencsak egyéni koreográfia szerint történik, gyakorta úgy, hogy valós, ám stilizált tánclépések szabják az ütemet. Ezért, e cél elérése érdekében hagyja el az emberi test formai részleteit. Összevon, kiemel inkább. Ahogy a ritmus, a mozgás megköveteli, oly módon és mértékben koreografált, elnagyolt és stilizált formákban, végződésekben jelzi csupán a végtagokat is. Kevésbé artikuláltan, hajló, mozgó, megfeszülő ívekként, mintsem lábfejként, kézként, netán külön, önálló rajzban megjelenítve az újjakat is. Összevontan, formailag egyéni nyelvezetben. És frappánsan, a célnak, az erős egyéniség kifejezési szándékának, egyéni művészi akaratának alárendelten. Pászk Jenőnek A Tettben megjelent rajzai a könnyed mozgás, az átlátszó füll anyag láttatása s a kettő együttmozgásának a megjelenítése. A periódus rajz-kollekciójában már a vágyakozás, a szellemi vágyak erőteljesebb kifejezése irányába mozdulnak el az 1917-es rajzok, amelyek sorozatában férfi-nő kapcsolatra utaló, árkádiai hangulat és egyfajta nosztalgia megfogalmazódik. Noha egyébként sok opuson megfigyelhető a korai Járitz- rajzok azon jellegzetessége is, hogy a nemi jelleget nemhogy nem hangsúlyozza erősen a rajzoló, hanem gyakorta inkább tompítja, finomítja, elsődlegesen mozgó lényeket, emberi formákat, mintsem konkrét férfiakat és nőket jelenít meg. Noha a nőiség, a női karakter, a feminin vonások természetesen és elsődlegesen adódnak hozzá a rajzok jelentéstartományához. Járitz e periódusában említeni kell Pál Franciska festőművészt,12 akivel több nyári alkalommal laktak, dolgoztak és tartózkodtak együtt Kecskeméten. Pál Franciska (1882- 1949) Járitz egyik bizalmas, közeli művésztársa, barátnője, akivel szabadiskolákat, esti akt tanfolyamokat is látogathatott együtt - a Kecskeméti Művésztelepen kívül. Festőtársak, akik látják és értékelik - gyakorta kritikusan is - egymás születő munkáit, de bizonyos fajta együttgondolkodás is kitűnik a műveikből.13 12 A Bács-Kiskun megyei képzőművészeknek az Ernst Múzeumban 1972-ben rendezett kiállítása előkészítésekor találkoztam Járitz Józsa művésznővel először. Mivel számára igen fontos volt néhai, a Kecskeméti Jogakadémián dolgozott sógora, Budai Dezső emlékének a megőrzése, így a Katona József Múzeumnak ajándékozta az általa addig őrzött Budai Dezső-doku- mentumokat és Pál Franciska levelezését. Az 1970-es évek második felében, festői életművét múzeumba juttatandó, Járitz komoly érdeklődéssel fordult Bács- Kiskun megye, különösen Kiskunmajsa és a Katona József Múzeum felé. 13 A 20. századi festőnőkről, nő-festőkről számos publikáció és egyéni, valamint átfogóbb kiállítás is próbált számot adni, de még mindig nagyszámú a bemutatandó, fölfedezendő festőnő a 20. századból. Lásd: CZI- GÁNY Magda 2002. 300
