Wicker Erika (szerk.): Cumania 26. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2013)
Néprajz - Kürti László: Lakodalmak, vőfélyek és vőfélykönyvek a Felső-Kiskunságban
Lakodalmak, vőfélyek és vőfélykönyvek a Felső-Kiskunságban Az vőfények iozanok, gyorsak és igazmondok, asztalra vigyázok, tál tányér bé adók, bé adók. Az főn szolgáló Iffiak, ne legyenek Csácsogók, Szüntelen vigyázok tsak bornak szolgálok, tékozlók, tékozlók.18 Az összehasonlító kutatás azonban adós nemcsak a vőfélykönyvek eredetével és a vőfélyek művészetének alapos elemzésével, de a táji-területi változatosságok, a vőfélyi szerep fontosságának és a vőfély egyéniségek bemutatásával is. Ahogyan azt Tóth Arnold tanulmányában kifejti, igazán átfogó munka erről a területről még nem született.19 Kétségtelen, hogy ez a kutatási irány nagyban hozzájárulhatna a lakodalmak helyi specialitásainak és szokásainak megismeréséhez. Kiemelten fontos ez már azért is, mivel a vőfély (együtt a kiadó és kérő násznagyokkal) egyéniségét és funkcióját tekintve félhivatásosnak tekinthető már a 18. századtól, és nem feltétlenül csak a paraszti, hanem városi és mezővárosi közösségekben is.20 Erről győz meg bennünket Réső Ensel Sándor, aki egy igen korai debreceni adattal szolgál: „A vőfél hát - mint neve is mutatja - nevezetes egyéniség volt, s most is az, a lakomák alkalmával. Főfeladata, mint mondva volt, a mások megnevettetése. A honnét ily szerepre rendesen élezés, s jó kedélyű emberek szoktak választatni. Ilyen volt Debreczenben azon egyéniség, kinek gúnyneve Kutya Pista volt, s ki annyira el volt hírhedve 1820-29-ben, hogy majd minden tehetősb lakosnál ő vitte a nevettető szerepét, s talpraesett élczei, jól rögtönzött versei, s mások utánzásai, nem megvetendő jövedelmet nyújtottak neki."21 Ennek ellenére a vőfélyversekkel kapcsolatos inkább negatív, mint pozitív korai vélemény a kutatói hozzáállásban nyilvánvaló. Neves kutatók által gyűjtött nagyszalontai anyagból egyenesen kimaradtak a vőfélyver18 Buda János 1943 62. 19 Tóth Arnold 2008118. 20 A szentesi református egyház kéziratos 18. századi krónikája említi a „vőfélly", „gazda, „kiadó" és „kérő násznagy" rituális szereplőket, valamint a legényekből kiállított „kapitányt," „hadnagyot," és „strázsa mestert", ld. Filep Antal 1971125-126. 21 Réső Ensel Sándor 1867 343. sek, pedig nem lehet kételkedni abban, hogy a gyűjtés idején - az 1910-es években - működtek Nagyszalontán vőfélyek.22 Ezt már csak azért is fontos hangsúlyozni, mert a vőfélyekkel és a vőfélyversekkel kapcsolatosan két szélsőséges nézet uralkodik: az egyik oldalon találjuk azokat, akik nem tulajdonítanak különösebb szerepet a vőfélyverseknek; velük szemben pedig olyan monográfiákkal szembesülünk, ahol minden egyes vőfélyverset közöltek a szerzők, mintha valamilyen helyi nóvummal, specifikummal vagy népköltészeti termeléssel számolhatnánk. Természetesen egyik szélsőséges álláspont sem állja meg helyét. Az nyilvánvaló, hogy a félnépi (diákok, tanítók és kántorok, de papok és ügyvédek is) által szerzett vőfélyversek közt találni igénytelen, sőt plagizált darabokat, amelyek aztán folklorizálódtak. Ezt vette észre Bellosics Bálint (1867-1916) hetési néprajzi gyűjtése alkalmával: „Említettem, hogy egy hetési öt- ven-lakodalmas násznagy, midőn kérdeztem, kitől tanulta felköszöntőit, azt mondta, hogy könyvekből, s hogy most is van nála egy, Pető Gergely írta. Fiatalos kapkodással mindjárt a XVII. század történetírójára, a Magyar krónika írójára billent az eszem. Most, hogy kezemben van az Alföldi vőfély-könyv, látom, hogy csalódtam. Az említett vőfély-könyv Méhner kiadása; évszám nincs rajta. A benne levő köszöntők csinos versei fülemben zörögtek folyton, hát amint az Ethnogr. tavalyi 8-ik és 9-10-ik füzetében a kiskunhalasi (Tury) és baranyai (Kötse) lakodalmi szokásokat olvasgatom, ismerős verseken akadok meg. Ösz- szehasonlítottam, hát a Kötse versei közül 8, a Turyé közül 16 vers vagy egészen az, vagyon [!] nagyon kevés különbséggel az, a mi a Pető G. könyvében van."23 Amint kiderül Bellosics 1891-es tanárának írott leveléből, a hetési faluban felvett vőfélyversek Pető Gergely Alföldi vőfély-könyvéből származtak, és igen népszerűek voltak Baranyától a Kiskunságig.24 Ugyanakkor az 22 Szendrey Zsigmond 1924. Ez azért is figyelemre méltó, mert Szendrey előtt Erdélyi János már közölt nyugatdunántúli vőfélyverseket, ld. Erdélyi János 1846 23 Közölve Kulcsár Péterné 1971180. 24 Bellosics Sándor felfedezése arról is meggyőz bennünket, hogy Pető Gergely vőfélykönyve, az 1898-as kiadású Alföldi vőfély-könyv már nem az első, hanem második, de esetlegesen harmadik kiadása volt a szer215
