Wicker Erika (szerk.): Cumania 26. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2013)
Néprajz - Kürti László: Lakodalmak, vőfélyek és vőfélykönyvek a Felső-Kiskunságban
Kürti László is bebizonyosodott, hogy helyi specialitások és igényes rigmusok születtek egyes vőfélyek vagy népi verselők tolláiból, amelyek méltán szerepelhetnek kiadványokban. A hivatalos vőfélyek pedig már egy teljesen újszerű, rítusformáló szerepet töltenek be.* 25 Azt is fontos hangsúlyozni, hogy a vőfélyverseket- függetlenül attól, hogy nyomtatott, kéziratos és/vagy szóbeli úton hagyományozódtak- nem szabad azonosítani a vőfélyek rituális gyakorlatával. A szövegek és az előadás közt létezik még egy harmadik szereplő is: a népi versíró, verselő, akinek működése fontos része a népi írásbeliségnek, a hagyományo- zódásnak.26 A népi verselő szerepe különös, mivel ő nem vőfély, tehát nem szerepel a közösség előtt, népi kifejezéssel élve, ő nem „köszöntős" ember. Sok vőfély viszont nem költő, tehát maga nem gyárt verseket, hanem csak előad, illetve továbbadja a hagyománynak ezt a bizonyos szeletét. Tehát fontos, hogy ne egyoldalúan gondolkodjunk a vőfé- lyi mesterségről, és ne csak a szóbeli hagyományra koncentráljunk, hiszen az írásbeliség- és ne felejtsük el: a képi és szimbolizáció különböző vizuális formái - és a szóbeliség kapcsolata évszázadokra visszanyúlik. Tehát úgy is érvelhetünk, hogy a vidéki és paraszti társadalomban, ami igen összetett és hierarchikus, a népi verselő és vőfély lehet előadó- sőt hivatásos és több településen elismert előadó -, de nem minden esetben szerző; és a fordítottja is igaz lehet: találunk szerzőket, akik viszont keresett előadók közösségükben és annak határain túl.27 A vőfélyversek és hasonmás népi írásbeli műfajok, mint például a naplók, gazdasági feljegyzések, levelek, versek stb. nyomtatott ponyvák, könyvek vagy kéziratos füzetek formájában terjedtek el, és váltak a 19. század zőnek. A budapesti Méhner Vilmos cége jeleskedett a gyors kiadású vőfélykönyvekben az 1872-1890-es években; hetente, egy-két hónap elteltével újból kiadott egy-egy divatos ponyvát. 25 Az újabb kutatási eredményekről, Id. Bari Károly 2005; Beinschróth Károly 2006; Borús Rózsa 1998; Fazekas Zsuzsa 2000; Kisbán Eszter 1993; Markos Gyöngyi 2005; Mészáros Márta 2006; Trifolszky Géza 1988; Szilágyi Miklós 2004; Tóth Arnold 2008; Zsótér Gergely 1987. 26 A népi verselésről és versírókról ld. Janó Ákos 2001; Takács Lajos 1951 és Ujváry Zoltán 1980. 27 Sárkány Mihály 1983, Szilágyi Miklós 2004 során egyre általánosabbá és elfogadottá, illetve szolgáltak mintául másoknak. Azonban a vőfélyversek „írásos" műfajként való szigorú behatárolása kétségkívül problematikus: a vőfélyek nagy többsége nem csupán könyvek, hanem hallás és szóbeli tanulás útján szerezte meg tudását! Továbbá a lakodalom egyes mozzanatainak különböző vőfélyversekhez való kötése azért aggályos, mert más a lejegyzett vőfélykönyv (akár nyomtatott, akár kéziratos füzet), és más a helyi rítusgyakorlat, ami mindig a családok, a divat, a hatalom (egyház, bírók, közerkölcs) és a vőfély(ek) közti kapcsolat kérdése. Jól látható ez a felszolgált ételekben - a vőfélykönyvekben található ételekhez mondott köszöntők nem mutatják reálisan a lakodalmi gyakorlatot, a felszolgált helyi étkek nem attól kerülnek be az étrendbe, mert vőfélykönyvekben szerepelnek, hanem fordítva: a családok igénye és anyagi helyzete, az évszaknak megfelelő termékek és húsok előfordulása a döntő. De nemcsak ez alakítja a rituális szövegek életét. Egy-egy településen belül nagy eltérések lehetnek, mivel több vőfély működhet egyszerre, akik más és más szöveggel rendelkeznek. A vőfélyek a meglévő szövegeket folytonosan alakítgatják és változtatják az igénynek vagy az alkalomnak megfelelően. Sőt, egyes lakodalmakra más településen élő, de ismert vőfélyeket is hívhatnak. Ez annyit jelent, hogy időben és térben egyaránt nehéz a vőfélyek működése és a lakodalmak közti viszony felderítése résztvevő megfigyelés nélkül. A falusi társadalom 20. századi nagy átalakulása és a lakodalom hagyományos rendjének megszűnése, elhalványodása már igen korán felkeltette a kutatók figyelmét. Az 1970- es évekre már egyenesen a lakodalom teljes átalakulására hívták fel a figyelmet, ami természetszerűleg magával vonta vőfélyek művészetének hanyatlását.28 Ám későbbi kutatások bebizonyították, hogy a régebbi hagyományok nemcsak eltűnnek, hanem folyamatosan átalakulnak újabb és újabb részletekkel gazdagítva a mesterséget. Erre utal Györgyi Erzsébet, amikor úgy érvel, hogy a lakodalmi szokások „szegényedése" törvényszerűen magával hozta a „korszerűsödést" is, ami oda 28 Sárkány Mihály 1983 279-285. 216
