Wicker Erika (szerk.): Cumania 26. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2013)
Néprajz - Merinu Éva: A zsidó családoknál szolgáló hajósi sváb cselédlányok életkörülményei a 20. század első felében
Merinu Éva És akkor ott még éjszaka is olyan hideg szobába' - szép nagy szobába' aludtam, az ő szobájukba' ott volt egy heverő, és oda kellett menni aludnom, mert külön cselédszoba nem volt -, és akkor ott annyira megfáztam mindig, hogy nagykendőben meg nagy szvetter- be' feküdtem le. Mer olyan hideg volt. Nem fűtöttek. És mindig mondtam nekik, hogy hát hideg volt az éjjel, de ő nem törődött az a zsidó asszony azzal. És akkor a zsidó asszony is olyan furcsa volt. Mindenre úgy figyelt, hogy mit csinálok. Mindenre figyelt".12 Erdős Béláné sem szeretett a zsidó családoknál szolgálni. így emlékezett erre: „Mindig nagyságos asszonynak meg tekintetes asszonynak kellett szólítani a gazdasszonyt. Mindig kiporciózták az ételadagomat, és amikor letelt az egy év, összeszedtem a batyumat, és akkor ő kicsomagoltatta és átnézte, nem viszek-e el valamit. Bántó volt ez nekem, eszembe sem volt, hogy valamit lopjak". A CSELÉDEK MINDENNAPJAI A házicselédség életében a munka mindenkor feltétlen elsőbbséget élvezett minden egyébbel szemben. Olyannyira, hogy voltaképpen teljesen kitöltötte a cseléd mindennapjait, és alig hagyott időt és lehetőséget a magánéleti elfoglaltságok számára.13 A cselédek betanítását, napi munkájának beosztását a gazdasszony, a nagysága végezte. O irányította a munkák menetét, ő határozta meg, hogy mikor milyen munka elvégzése kerüljön sorra, és ő adott utasítást a cselédlánynak is. Az általános elvárásokat már az első alkalommal közölte a cselédlánynyal. A gazdasszony tanította be a lányokat a zsidó szokásokra, az egyes munkákat, mun12 Saját gyűjtés. Hajós, 2007. márc. 23. Katona József Múzeum Néprajzi Adattár 793.2011. 13 A kecskeméti Kircz (zsidó) család feljegyzéseiből olvashatjuk, hogy náluk is „a cseléd a konyha és a lakás fontos kelléke volt. A család ellátása majd az egész napot igénybe vette. A cseléd ellátta a lakást, takarítást, főzést végzett. Kis mosást mosott, aprófát készített, vasalt, árnyékszéket súrolt, és naponta vizet hozott a szomszéd kútjáról. Szabad ideje csak a vasárnap déli mosogatás után háromtól este hat óráig tartott". (Kézirat; a Katona József Múzeum Történeti Adattára, Kecskemét. Lszn. 55-62.) kafázisokat is ő mutatta be először, és elvárta, hogy a cseléd annak megfelelően végezze munkáját. Különösen nagy örömmel fogadta az olyan cselédlányt, akiről tudta, hogy már szolgált zsidó családnál. így nem kellett mindent megtanítania, és nem kellett félnie, hogy a cseléd eltréfliz14 * valamit. Volt, akit a már régóta ott dolgozó cseléd tanított be a zsidó családnál szokásos teendők elvégzésére. A fiatal sváb leányokat, akik gyermekfelügyelőként dolgoztak, pesztrának nevezték. Mendler Ferencné még 15 éves sem volt, amikor egy kalocsai zsidó családhoz hívták, ahol egy kislányra kellett vigyáznia. Ruff Antalné szintén Kalocsán cselédeskedett, ahová kicsi dajkának fogadták fel. A mindennapi teendői mellett egy idős, beteg asszonyt is el kellett látnia. A gyakorlott nagylányokat már mindenféle munkába bevonták, mindenesek voltak. Munkájuk egész napi készenlétet igényelt, az ébrenlét teljes időtartamát átfogta. Reggel általában 6-7 óra körül keltek, és este 8-9 óráig is dolgoztak. A napi munkájuk a takarítás, a rendteremtés, a tüzelés, a fűtés, segítés a bevásárlásban, a főzésben, a mosogatás, alkalmanként mosás, vasalás, a jószágok etetése, ellátása, a konyhakert művelése. A napi munka szinte pihenés nélküli hajsza volt. Nádai Ferencné az alábbiakban számolt be egy napi munkájáról: „Minden nap 6 órakor kellett kelni. Az első munka, amit el kellett végezni, az udvar és a ház előtti utca felseprése, majd az ágyak bevetése. 8 órakor reggelizett a háziakkal együtt, ugyanazokat az ételeket ette, mint munkaadói. Reggeli után a konyhában segédkezett, zöldségeket pucolt, a nagysága keze alá dolgozott. A hét különböző napjain délután végezték a mosást, vasalást. Fémteknőben, háziszappannal mostak, szenes vasalóval vasaltak. A lakás takarítását legtöbbször ő végezte. A konyhában kőpadló volt, a szobában fapadló, ezeket naponta fel kellett mosnia. Mindig mindent tisztán kellett tartani". Különösen nehéz munka volt a szoba padlójának fényesítése. Mendler Ferencné így emlékezik vissza: „Kalocsán vikszolni is kellett. Mind a két szobát kellett a lábommal be14 Zsidó szóhasználat, elront, összekever értelemben. 204
