Wicker Erika (szerk.): Cumania 26. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2013)
Néprajz - Merinu Éva: A zsidó családoknál szolgáló hajósi sváb cselédlányok életkörülményei a 20. század első felében
A zsidó családoknál szolgáló hajósi sváb cselédlányok életkörülményei... kenni és vikszolni. Nehéz munka volt". Erdős Béláné sem szerette ezt a munkát. Sükösdön a S[_] zsidóknál kellett vikszolnia: „Égett a lábam, úgy kellett dörzsölni. Addig kellett csinálni, hogy csillogjon a padló. Hetente kellett vikszolni. Vikszolással" fényesítették a szoba padlóját. Először bekenték viasszal a padlót, aztán az egyik lábra felerősítették a parkettakefét, a másikkal pedig ráléptek egy puha rongyra, és addig dörzsölték, kefélték és törölték vele a padlózatot, amíg nem lett ragyogóan fényes. Egyes esetekben a bevásárlás, piacra járás is a cseléd dolga volt. Ott vették meg a zöldségféléket - zöldbabot, borsót, káposztát, krumplit, hagymát - és a csibéket. (Hajóson a tyúkokat, csirkéket csibének nevezték.) A zsidó háztartásokban a konyhai munka jelentős mértékben eltért a svábokétól. A cselédlányok általában nem vettek részt a főzésben. Mindig a gazdasszony sütött-fő- zött. Stadler Ferencné Baján egy reform zsidó (neológ) családnál szolgált, akik már nem az ortodox étkezési szabályokat követték, ott a főzés is beletartozott a cselédlány kötelezettségeibe. A többi családnál a cselédlányok csak az alapanyagok előkészítésében, a zöldségfélék pucolásában vehettek részt. Mendler Ferencné így emlékezik: „A gazdasszony főzött a konyhában. Én segítettem hagymát pucolni, meg krumplit pucolni. Mindent, amit kelletett az ebédhez, én mindent megcsináltam mellette. Tésztát is szabadott gyúrni, de ő azért mindig ott körülöttem volt". A zsidó háztartásokban nem használtak disznózsírt az ételek elkészítéséhez, általában baromfizsírral vagy vajjal sütöttek főztek. Mendler Ferencné elmondása szerint: „Nem volt ott zsír semmi. Olyan négyszögletes darab volt, gondolom vaj. Azzal kezdtek azok főzni". Volt olyan zsidó család, ahol szinte a konyha közelébe sem engedték a cselédlányt, aki nem értette ennek az okát. Azt gondolta, a háziaknak vele van problémájuk. Szintén Mendler Ferencnével történt: „Miskén, ott is kellett segíteni a konyhában, de ott mindent a nagysága csinált. O olyan tréflis15 féle volt. Az nem nagyon engedett közel ahhoz, amit főzött. Félt tőlem, vagy mit tudom én? Nem 15 Ezt a szót tévesen használta az adatközlő, valójában azt akarta közölni, hogy kóserféle. is tudom, hogy főzött. Én ott nem tanultam volna meg főzni". A cselédlányok szerint a legtöbb zsidó háznál ugyanazokat az ételeket készítették hétköznapon, mint a sváb családoknál: zöldségféléket, főzelékféléket - zöldbab-, borsó- és tökfőzeléket -, a húsfélék közül baromfit, főleg csibét és halat használtak alapanyagként. Készítettek túrógombócot, krumplistésztát, grízestésztát, de csináltak krumplis gombócot vagy krumplis kuglit. Az egykori cselédek elmondása szerint a zsidó családoknál hús mindennap került az asztalra, kivéve a böjti időszakot, amikor vízben párolt hal volt az egyetlen húsétel. Gyakori volt a suhintott leves: mindenféle zöldséget főztek bele, és frissen gyúrt tésztát adtak hozzá, rántás nélkül készítették. Előfordult, hogy megfőzték a húslevest, a húst kivették belőle, és mellé mártást készítettek: fokhagymaszószt, hagymamártást, zöldmártásokat, sóska-, spenót-, kapormártást.16 Mártásokat készítettek gyümölcsből is, ehhez különféle gyümölcsöt használtak fel. A sűrítését azonban a tojássárgájával17 oldották meg, nem tejes habarás került bele, mivel húsos és tejes hozzávalók nem kerülhettek egyazon ételbe. Stadler Ferencné egy számára szokatlan jelenséget figyelt meg az ételkészítés során: „A rántást ők úgy csinálták, hogy egyszerre többet készítettek, kivettek belőle, amennyi kellett, és a többit félrerakták. Ha kellett, akkor ebből vettek ki újból". A szárnyasokból sült húsokat is készítettek. Darabokba vágták, tepsibe rakták, fokhagymával fűszerezték, beirdalták a bőrét, locsolgatták. Köretként krumplit főztek sós vízben, majd utána pirított hagymát tettek rá és paprikával szórták meg. Gyakran került az asztalra hal is, sütve vagy töltve.18 A köret 16 A kiskunfélegyházi Kerekes István elmondása szerint gyakran ették tormával, kelkáposztával a főtt húsokat. (Saját gyűjtés. Kiskunfélegyháza, 2006. szept. 21.) Katona József Múzeum Néprajzi Adattára 793.2011. 17 A tojás páros ételnek számított. A párve vagyis páros ételek egyaránt fogyaszthatóak a húsos vagy a tejes ételekkel együtt. Ilyenek még a gondosan kiválogatott és tisztított zöldségek, gyümölcsök, a kenyér és a bor. (Jólesz Károly 1987 89.) 18 A kiskunfélegyházi Kedves Sándorné Németh Erzsébet elmondása szerint a szintén félegyházi Frank család gyakran fogyasztott halat. A halat a pékségben 205
