Wicker Erika (szerk.): Cumania 26. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2013)
Néprajz - Merinu Éva: A zsidó családoknál szolgáló hajósi sváb cselédlányok életkörülményei a 20. század első felében
CUMANIA 26. Merinu Éva A ZSIDÓ CSALÁDOKNÁL SZOLGÁLÓ HAJÓSI SVÁB CSELÉDLÁNYOK ÉLETKÖRÜLMÉNYEI A 20. SZÁZAD ELSŐ FELÉBEN A közelmúlt magyar társadalomtörténetének talán egyik legelhanyagoltabb, a szaktudomány előtt leginkább rejtve maradt rétege a házi cselédség.1 A néprajzi tanulmányok nagy része a majorsági, uradalmi cselédséggel foglalkozik, pedig jelentős számban szolgáltak cselédek a falusi, városi polgárságnál és gazdaparasztoknál is. A házi cselédek, a háztartási alkalmazottak általában olyan tehetős munkaadóknál szolgáltak, akik megengedhették maguknak, hogy otthoni tennivalóik egy részét - vagy akár egészét is - állandó alkalmazottakra hárítsák. Ebbe a társadalmi rétegbe tartozott a főképp iparral és kereskedelemmel foglalkozó városi és falusi zsidóság is. A városiasodással és a polgárosodással párhuzamosan a női cselédek száma és aránya folyamatosan növekedett. Számuk a magyar polgári társadalomban több százezerre tehető.2 Az úgynevezett cselédkérdés már az első világháború előtt is nagy érdeklődést váltott ki. A népi írók is foglalkoztak vele, főként Kosztolányi Dezső Édes Anna című regénye nyomán fordult a cselédek felé a közfigyelem. A téma néprajzi kutatására csak akkor lépett fel az igény, amikor ez a társadalmi réteg már letűnőben volt. Az 1945 utáni szociológiai szemléletű tanulmányokat Gyáni Gábor monográfiája (1983) összegezte. Egy közeli rokonom, aki zsidó családoknál szolgált Erdélyben, sokat mesélt az akkori életéről, s felkeltette az érdeklődésemet a zsidó családoknál szolgáló cselédek iránt. Hajóson találkoztam néhány idős asszonnyal, akik szintén szolgáltak zsidó családoknál, és szívesen beszéltek életük akkori időszakáról. Tanulmányomban a 20. század első felében zsidó családokhoz szegődő hajósi sváb leányok munkakörülményeit szeretném bemutatni. 1 Gyáni Gábor 1983 7. 2 Gyáni Gábor 1983 7. SZEGÉNYCSALÁDBÓL A CSELÉDSÉGBE A cselédeket rendszerint egy évre fogadták fel. Csak néhány cseléd vette igénybe a munkaközvetítőt, ahol írásos szerződést kötöttek, többségük azonban szóbeli megegyezés alapján állt munkába. Elszigeteltségükben minden más társadalmi csoportnál kiszolgáltatottabbak voltak. Bérük alacsony volt, és mivel bennkosztosok3 voltak, a gazda házában is aludtak, általában alacsony pénzbeli juttatásban részesültek. Az ő státusszimbólumuk az otthon oly sokat emlegetett tejeskávé volt,4 ugyanis e drága ital fogyasztása mindennapos volt a fogadó gazda házában. A cselédnek szegődő hajósi sváb leányok többsége sokgyermekes szegényparaszti, földműves-kisiparos és agrárproletár családból származott. A család anyagi nehézségei vagy a nyomor hajtotta őket erre a pályára, s egyesek a nehéz paraszti munka elől menekültek a városokba. Nádai Ferencné 1929- ben lett cseléd, szülei kisparasztok voltak. Az édesapja még az első világháborúban meghalt, édesanyja egyedül nevelte három fiát és a lányát. Volt egy kis szőlőjük, egy kis földjük, amely mellett még bérelt földön is gazdálkodtak. így kínlódtak, a kis földből és apa nélkül nehezen tudtak megélni. Stadler Ferencné 1949-ben azért szegődött el cselédnek, mert családja vagyonát elvették, saját házukból kitelepítették őket, és örültek, hogy egy kis pénzt kereshetnek. Gyáni Gábor megállapítása szerint a többnyire fiatal és hajadon leányok cselédnek sze- gődése-szegődtetése hátterében álló társadalmi okok nem pusztán az anyagi kényszer- helyzet szorítása, hanem az ebből kisarjadó polgárosodási törekvések szükségletként való megjelenése volt.5 A többgyermekes 3 Amelyik családnál szolgáltak, ott is étkeztek, a kosztol- tatás is beletartozott a munkabérükbe. 4 Gyáni Gábor 1983 74-75. 5 Gyáni Gábor 1983 74-75. 201
