Wicker Erika (szerk.): Cumania 26. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2013)
Néprajz - Bereznai Zsuzsanna–Schőn Mária: A bor a hajósi sváb hagyományos népéletben (20. század első fele)
Bereznai Zsuzsanna - Schön Mária a legelterjedtebb szőlőfajta, mely a szőlőterület 90%-át tette ki. A kadarka nem tartozott az óhazában termelt szőlőfajták közé: a 18. században került Magyarországra a Balkán-félszigetről, valószínűleg délszláv közvetítéssel. Gyorsan meghonosodott az ország különböző borvidékein, de a legnagyobb hírnévre az alföldi és a szekszárdi kadarka tett szert. E szőlőfajta számára a legkedvezőbb természeti adottság Hajós és Kecel, valamint Szekszárd környékén, azaz a Kalocsai Sárköz és a dunántúli Sárköz néprajzi tájakon volt biztosítva. A szekszárdi feketeszőlők között hatféle kadarka szerepelt, sőt még volt egy kadarka a fehér fajták között is.5 Természetesen beültettek a sorokba itt- ott másfajta tőkéket is, hogy a szüretig mindig legyen csemegézni való. A fehérszőlők a legtöbb családnál azonnali étkezésre és téli eltevésre szolgáltak. A gazdasszony a téli napokra a szőlőt úgy tartósította, hogy aszalókosárban a padláson tárolta, vagy pedig raffiára aggatva botokra akasztotta a kamrában. Hajóson a kadarka (Kadar) mellett a 20. század első felében hagyományos szőlőfajtaként ismerték a rizlinget (Rieslengr), a 'rugós szőlőt' (Afallr), a kecskecsöcsűt (Gaeißatutta), a júniusban érő anna és jakab nevű fehérszőlőt (Anna-and-Jakobi-Trauba), a júliusban érő magdolna szőlőt (Madlina-Trauba), a korai fehéret (friehi waifii Trauba), a kövidinkát, a bőtermő szlankát (Slanka), a 'nagy szemű szőlőt' (großbeerigi Trauba), a 'kisszeműt' (kleibeerigi Trauba), a 'hosszúkás szeműt' (Gaeißatutta, langgschlänglidi Trauba), az oportót (Oporto), a 'muskotályost' (Muschkatellr), a 'vastaghéjút' (dickhäutigi Trauba), a 'vékonyhéjút' (denn- häutigi Trauba), a karácsonyi szőlőt (Chrisch- kendlatrauba), vagyis az ünnepekig elálló szőlőt. Szórványosan termeltek még otellót - főleg festőszőlőként alkalmazva - és nohát is, de ezeket kevesen kedvelték. A gschmeckidi Trauba, azaz a 'szagos szőlő' a következő fajtákra vonatkozott: 1. noha, izabella, otelló, 2. muskotályos szőlő. A gschmeckada Wei, a 'szagos bor' az izabellából és az otellóból készült. A Hajóson 'rugós szőlő' vagy 'rugós kádár' névvel jelölt szőlőfajta a kék kadarka egyik változata. Ez az elnevezés onnan ered, hogy a 5 Töttös Gábor 1987.35. tőke sok virágot hoz, de „elrúgja", s így egy- egy fürtjén alig marad egy-egy bogyó - ez a rugós kadarka.6 Az étkezésre termelt szőlő neve Eaßtrauba vagy Tafltrauba, a téli felhasználásra pedig felakasztották a szőlőt (d Trauba auflienka). Főleg a kövidinkát szokták felakasztani a nádföde- les padláson vagy a kamrában. A borszőlő neve Weitrauba, az aszalt szőlőt, a mazsolát pedig a Zibepa szóval jelölik. Napjainkban a Hajós-bajai borvidéken7 számos szőlőfajtát termelnek, de a hagyományos kadarka csak a névsor végén szerepel. A szőlőtermelés múltja A török hódoltság után az ország déli részének elpusztított területein a német szőlőműves parasztok és paraszt-polgárok egymás után telepítették újra a szőlőművelésre alkalmas vidékeket, és ezt a szomszédos magyarok is követték. A 18. századi szőlőtelepítéseket a földesurak is szorgalmazták.8 A kalocsai érsekség birtokán azonban mégis csak Kalocsán, Hajóson, Kecelen, Császártöltésen, valamint a dél-bácskai Bács és Dérony helységekben volt szőlőtelepítés ebben az időszakban.9 Bél Mátyás tudósít elsőként a letelepítés utáni első két évtized gazdálkodásáról, többek között a szőlőtelepítésről is.10 Magda Pál 1834- ben megjelent honismertető művében említi, hogy Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye déli részén Hajós, Nádudvar és más települések „számtalan szőlőskertje" sok vörös és fehér „kerti bort" terem.11 Fontos dátum a hajósi szőlőtermelés történetében az 1868. esztendő: ekkor törölték el a szőlőre vonatkozó hűbéri szolgáltatást, a szőlődézsmát, s ez az intézkedés kedvezően befolyásolta a szőlőtermelési kedvet.12 Az 1870-es években az országszerte nagy szőlőpusztulással járó filoxéravész Hajóst nem érintette, hiszen a kvarcos homok, mely annyira megkeserítette az itteni emberek 6 Molnár István 1888. 85. 7 A Hajós-bajai borvidék települései: Baja, Bátmonostor, Borota, Császártöltés, Csátalja, Csávoly, Dávod, Dus- nok, Érsekhalma, Hajós, Nagybaracska, Nemesnádudvar, Rém, Sükösd, Vaskút. 8 Feyér Piroska 1981. 360. Idézi: Schams Ferencet, 1834. 9 Dóka Klára 1977.154. 10 Bél Mátyás 1982. 65. 11 Feyér Piroska 1981. 329. Idézi: Magda Pált 1834. 12 Orosz István 1998.185-222. 156
