Wicker Erika (szerk.): Cumania 26. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2013)
Néprajz - Bereznai Zsuzsanna–Schőn Mária: A bor a hajósi sváb hagyományos népéletben (20. század első fele)
A bor a hajósi sváb hagyományos népéletben (20. század első fele) életét, a szőlőnek éppenséggel védelmet nyújtott: a szőlők épek maradtak.13 A filoxéravész után terjedt el a szőlők karózása. Majd újabb szőlővész lépett fel: a peronoszpóra, mely nem kímélte a homoki szőlőket sem. Ez ellen azonban már évi háromszori permetezéssel eredményesen védekeztek. A 20. század első felében ismét kiterjedt a szőlőterület, s a helyi borok exportja is megkezdődött. A hajósi szőlőskertek A hajósi „szőlőskertek", a szőlőültetvények a Weigibiarg ('Szőlő-hegység') elnevezésű határrészen helyezkednek el: s Hajoschr Weigibiarg 'Hajósi Szőlőhegység'. Szőlők foglalták el az egész homokos magaspartot a környező településekig: délen Rémig, Borotáig és a kélesi határig, nyugaton Érsekhalomig, keleten pedig Császártöltésig.14 A hajósi parasztgazdaságban fontos szerepe volt a szőlőnek, ezért nagy gonddal művelték. A boreladásból származott a parasztcsalád fő jövedelme. Ha a szegényparasztok elszegődtek cselédnek, a ruházkodáson kívül egy-egy darab szőlő megvásárlására költötték éves keresetüket. A szőlőben pedáns rend uralkodott mindenkor. A szőlősgazda, a szőlőtulajdonos (Wei- gatabaur) fontosnak tartotta, hogy a szőlő mindig tiszta legyen, ne legyen kócos vagy gazos. A sorok közét a munkák után elgereblyézték - és nemcsak szőlőérés idején, az esetleges tolvajok leleplezése végett, hanem azért, mert a szőlőskertekről alkotott ideáljuknak ez felelt meg. Mindenki arra törekedett, hogy a szőlő rendezett legyen: glédában álljanak a sorok. A szomszédos szőlősgazdák versengtek egymással, kinek volt szebb, kékebb a szőlője: Gáliccal volt permetezve, s akkor az egyik szebb volt, mint a másik. Mindenki úgy volt, hogy az enyém legyen a legszebb... hogy az kiríjon a kékségével. A 20. század közepéig, az 1960-70-es évekig a hajósiak kizárólag alacsonyművelést alkalmaztak, s napjainkban a magasművelés mellett még mindig megtalálható a hagyományos művelési mód is. Ma az összes szőlőterület 10%-a hagyományos művelés. A helyi 13 Phenning Gyula é.n. 14. 14 A szőlőskertek egykori elnevezéseit lásd: Bereznai Zsuzsanna - Schön Mária 2007 szőlősgazdák szerint ugyanis a kadarka, a jellegzetes hajósi kékszőlő művelésére a kordon nem alkalmas. A hagyományos művelésű szőlőkben a szőlőtőkék sok esetben összevissza göcsörtö- sek voltak, hatalmas kinövések jelezték rajtuk, hogy igen régi ültetvények, eljárt felettük az idő. Ha kipusztultak, általában babbal vagy dinnyével hasznosították a helyüket, és ezáltal a homokot is megkötötték. A szőlőskertek telis-tele voltak ültetve mindenféle gyümölcsfával - a szőlők voltak a hajósiak gyümölcsöskertjei is, melyek egész évre biztosították a gyümölcsöt a család számára, és egyben árnyékot is adtak a munkában megpihenők számára. A szőlő alacsonyan fekvő végén gyakran vesszőültetvény volt, a fűzfavesszőből télen kosarat font a gazda. A II. világháború után, a mezőgazdaság „szocialista fejlődésének" első évtizedében a szőlők gazda nélkül, gyakorta hozzáértő gazda nélkül maradtak. A sok gazdacsere és a rendszeres gondozás elmaradása miatt a szőlőterület 450 katasztrális holddal csökkent. Évtizedek múltán, jelenleg is a szőlőterület fogyásának tanúi vagyunk, parlagszőlők sokasága terül el keresztül-kasul a hajdani szőlőskertekben, ahol most kilométereken át gazdagon virágzik a vaddohány, a méhészek örömére... A következő örökzöld szőlőbeli történetet mindenki ismeri Hajóson, és mindenki úgy aÖja tovább, mint saját családjában megtörtént esetet: A nagyapám egyszer kiment a szőlőbe dolgozni a fiaival. A fiúk megszomjaztak, mert igencsak meleg nap volt, és mondták az apjuknak, hogy ihatnának. Erre a nagyapa megkérdezte tőlük:- Aztán vertetek-e le szőlőt?- Én nem vertem le egyet se - mondta az egyik.- És én se - mondta a másik.- Hát, fiúk, akkor nem is ihattok. Mert ha nem vertetek le semmit, akkor nincs is rajta. A fiúk dolgoztak tovább, de nem bírták sokáig. Megszólal az egyik:- Hát jó' van, én vertem lel Ráfelel a másik is:-Én is vertem le, de tényleg nem sokat. Mire a nagyapa:- Hát, látjátok, akkor ezért nem ihattok, mert levertétek a szőlőt! 157
