Wicker Erika (szerk.): Cumania 26. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2013)
Régészet–Antropológia–Numizmatika - Knipl István: Hajós régészeti topográfiája
Knipl István kedvezőtlenebb területeken kisebb, tanyaszerű településeket hozott létre. Ezeknek a kisebb településeknek a nyomai kerültek elő a Sárköz és a homokvidék területén, bár igen kis számban.91 A közeli Kecel határában terepbejárás során nem találtak e kultúrához köthető leleteket,92 és Homokmégyen is csak néhány cserép jelzi egykori megtelepedésüket.93 Nincs ez másként Hajós területén sem, ahol nagy valószínűséggel e kultúra településnyoma a 103. lelőhely. Biztosan csak a 120. Császártöl- tés-Újtemető I. lelőhelyen előkerült kisméretű bögrét köthetjük a Nagyrév-kultúra korai szakaszához.94 A középső bronzkor végéig tartó, viszonylag békés időszakban kialakultak az intenzív földműveléssel és állattartással foglalkozó teli-kultúrák (Nagyrév-, Hatvan-, Ottomány-, Perjámos-kultúra). A Duna-Tisza közének Ny-i területe a Duna mocsaras árterületével e korban is a kultúrák közötti határterületet, és ugyanakkor a kapcsolódási zónát is jelentette. A Tiszántúlon a Nagyrév-kultúra részben egyidejű szomszédja a Hatvan-kultúra. A kultúra expanziója során a Tisza mentén dél felé haladva elpusztította, majd újjáépítette a Nagyrév-kultúra teli-telepeit, és sűrű, egymástól 5-10 kilométerre elhelyezkedő teli-telepekből álló településrendszert hozott létre.95 A Dunántúlon ugyanekkor a Somogyvár-Vinkovci kultúra területére a kora bronzkor végén új népesség érkezett, és a helyi lakosságba olvadva létrehozta a rövid életű, egyrétegű, szórt rendszerű településeken élő Kisapostag-kultúrát.96 A Kisapostag-kultúra keleti terjeszkedése és a Nagyrév-kultúrával való találkozása révén a Duna mentén kialakult a középső bronzkor elején a Vatya-kultúra. Az újonnan létrejött Vatya-kultúra mozgékony csoportjai minden irányban terjeszkedésbe kezdtek. Megszállták a Duna-Tisza köze addig lakatlan, homokkal borított vidékét,97 a Tápió mentén a Hatvani 91 A Nagyrév-kultúra elterjedéséről, Duna-Tisza közi településeiről alkotott képünket nagy valószínűséggel jelentősen módosítaná a Kecel-Baja között húzódó magaspart szisztematikus vizsgálata. 92 Biczó Piroska 1984 21. 93 Tóth Katalin 1998b 64. 94 Knipl István 2004 186.; Knipl István 2009a 106. 95 TArnoki Judit 2003145. 96 Kiss Viktória 2003 48. 97 A bronzkorban ekkor a legnagyobb a betelepültség a Duna-Tisza közén. Tóth Katalin 1998 64. kultúra erődített telepeit, és dél felé is jelentős mértékben előrenyomultak. A kultúra a Duna mentén létrehozta a sánccal és árokkal erődített földvárakból álló teli-telepek rendszerét. A földvárak kereskedelmi és földműves központok voltak, ugyanakkor a dunai átkelőket is ellenőrizték.98 Az alapvetően paraszti társadalom élénk kereskedelmi kapcsolatokkal rendelkezett. Leletanyagukban megtaláljuk az egykorú kultúrák jellegzetes tárgyait, így gyakran előfordulnak a dunántúli mészbeté- tes kultúrára jellemző tárgyak, illetve kisebb számban a dél-alföldi Perjámos-kultúra tárgyai.99 Terepbejárásunk során egyedül a 9. lelőhelyen sikerült minimális, feltehetőleg e kultúrához köthető edénytöredéket begyűjteni, továbbá a 119. lelőhelyen került elő korábban vatyai emlékanyag.100 A szomszédos Homokmégy területén négy lelőhelyen,101 míg a közeli Kecelen hat helyen sikerült a kultúra nyomát kimutatni.102 A szomszédos Hajós-Hildpuszta közelében (jelenleg közigazgatásilag az 1990 óta önálló Érsekhalma település része) a kultúrához tartozó földvár található, melynek közelében urnasírok kerültek elő.103 A földvár még ma is impozáns látványt nyújtó erődítése (sánc és árok) a magasparttal kiegészülve jelentős védelmi értéket képviselhetett, és jelentős tagja lehetett az egykori vatya védelmi vonalnak. A Sárköz szélét jelentő, a dunai ártér fölé mintegy 10-20 méterrel magasodó, szinte függőleges falú, merőleges völgyekkel szabdalt part kiváló helyszínt biztosított refúgiumok létesítéséhez. Bizonyosan több erődített teleppel is számolhatunk a környéken, bár ezek felderítése a helyenként nagyfokú erdősülés és a mezőgazdasági művelés (főként szőlő és gyümölcstermesztés) miatt jelenleg igen nehéz. Feltehetőleg erődített telep lehetett a 116. lelőhelyen, ahol terepbejárás alkalmával középső bronzkori (Vatya-kultúra) cserepeket találtak, illetve „a terület D-i ré98 Poroszlai Ildikó 2003151. 99 Tóth Katalin 1998b 65. 100 „Az általános iskola kertjéből évek óta kerülnek elő bronzkori cserepek. Most egy vatyai urnát sikerült megmentenünk." Kőhegyi Mihály helyszínelése, H. Tóth 1990. 90., Régészeti Füzetek Ser. I. No. 32. 1979. 13. 101 Tóth Katalin 1998b 65. 102 Biczó Piroska 1984 21., 61. 103 Gallina Zsolt - Romsics Imre 199615. 14