Wicker Erika (szerk.): Cumania 26. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2013)
Régészet–Antropológia–Numizmatika - Knipl István: Hajós régészeti topográfiája
Knipl István medrek (a neolitikum időszakában még bizonyosan élővizek) mellett található, környezetükből szigetszerűen kiemelkedő dombhátakon helyezkedtek el. A medrek partján általában hosszan elnyúló (300-1100 m hosszú) lelőhelyek szorosan kapcsolódnak az egykori vízfolyáshoz, annak vonalát követik.33 A nagyszámú telep nem egyszerre létezett, létrejöttük a termőföldek kimerülése után lakhelyet változató népességnek köszönhető.34 Közös jellemzőjük, hogy területükön igen nagy mennyiségben gyűjtöttünk kerámiatöredékeket, főként pelyvával soványított, vastag falú, nagyméretű hombárok töredékeit. Előkerültek továbbá lábas edények (26. lelőhely), csőtalpas edények (27., 99. lelőhely) töredékei is. Jellemző díszítésük a körömbecsípés, ujj- benyomkodással tagolt borda (110. lelőhely), középen benyomott bütyökdísz (26. lelőhely) és a rátett barbotin (26., 110. lelőhely). A korai neolitikum végén, a Dunántúl területén a Starcevo-kultúra és a tőle északra élő népek egymás mellett élésének és egymásra hatásának eredményeként kialakult a dunántúli (közép-európai) vonaldíszes kerámia kultúra (DVK).35 A kultúra népessége gyakori helyváltoztatással járó, állattartással kiegészített, irtásos-égetéses földművelést folytatott. Hosszan elnyúló telepeiket vízközeli dombhátakon alakították ki.36 Ugyanekkor a Tiszántúl jelentős részén a vonaldíszes kultúrkör helyi változata, az alföldi vonaldíszes kerámia kultúra (AVK) népessége élt. A középső neolitikum időszakában (Kr. e. 5500/5400-5000/4900) a Sárköz területe a dunántúli vonaldíszes kultúra szállásterülete volt. Ugyanekkor jelenlegi ismereteink szerint, a homokhátság központi területeit egyik kultúra népessége sem szállta meg. A terep- bejárás során Hajós területén nem találtunk jellegzetes, biztosan a vonaldíszes kultúrához köthető kerámiát, azonban a 84. lelőhely területén korábban D. Szabó Kálmán vonaldí33 A hosszan elnyúló lelőhelyek területét nem egy időben lakták, elpusztult házaikat új helyen, a korábbiak folytatásaként építették újjá. Tóth Katalin 1998b 61. 34 Tóth Katalin 1998b 61. 35 A kultúra igen gyors expanzió során Európa nagy részén elterjedt (a Párizsi-medencétől Ukrajnáig) H. Simon Katalin 2003 102. 36 H. Simon Katalin 2003 102. szes kerámiát gyűjtött.37 Kecel területén két (biztosan a vonaldíszes-kultúrához köthető) lelőhelyen,38 míg Homokmégy területén 14 lelőhelyen gyűjtöttek a vonaldíszes-kultúrához köthető leletanyagot.39 A kultúra települései lényegesen eltérnek a Körös-kultúra lelőhelyeitől, azoknál sokkal kisebbek, rövidebb élettartamúak. Kerámiájuk jellemzően homokkal soványított, azonban - főként a vastagabb, durvább kerámia esetében - használtak apró kavicsot is.40 A neolitikumra datálható apró kavicsos soványítású kerámia Hajós területén is megtalálható. Elképzelhető, hogy a több lelőhely területén előforduló, erősen kopott, károsodott leletanyag a vonaldíszes kultúra emlékanyaga (11., 13., 22., 53. lelőhelyek). A keceli és homokmégyi leletanyag meghatározása felveti a kultúrák elterjedésének kérdését. A keceli leletanyagot gyűjtői a DVK-hoz41 sorolták, míg a homokmégyit AVK-nak határozták meg.42 A kultúrák elterjedésére vonatkozó jelenlegi ismereteink szerint a keceli anyag meghatározása tartható pontosabbnak, így a Hajós és Homokmégy területén előkerült vonaldíszes kerámiatöredékeket inkább a DVK emlékanyagának tekinthetjük.43 A késő neolitikum (Kr. e. 5000/4900- 4500/4400) időszakában a Dunántúl területén a Lengyel-kultúra népessége élt, míg a Tiszántúl területén a Tisza-kultúra lakossága telepedett meg. A Dunántúlon a neolitikum kései időszakának közösségei továbbra is egyrétegű, rövidebb ideig használt településeken éltek, míg a Tisza-kultúra települései állandósultak, és a hosszú ideig tartó megtelepedés hatására létrejöttek a neolitikum csúcspontját jelentő több rétegű teli-települések. A Sárköz területének jelentős része nagy valószínűséggel e korban is a Dunántúlhoz (Lengyel-kultúra) tartozhatott.44 Hajós területén - hasonlóan Császártöltés és Kecel területéhez45 - a terepbejárás során nem került elő a késői neo37 Wicker Erika - Kustár Rozália - Horváth Attila 2001 49.; VKM RGy. It.sz: 91.20.1-32. 38 Biczó Piroska 1984 40., 49. 39 Tóth Katalin 1998b 62. 40 Tóth Katalin 1998b 62. 41 Biczó Piroska 1984 20. 42 Tóth Katalin 1998b 62. 43 Visy Zsolt (főszerk.) 2003198. (térkép) 44 Visy Zsolt (főszerk.) 2003198. (térkép) 45 Knipl István 2004184.; Biczó Piroska 1984 21. 10
