Bárth János szerk.: Cumania 25. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2010)
Bereznai Zsuzsanna - Mészáros Márta: Kiskunfélegyháza népi táplálkozáskultúrája (XIX-XXI. század)
Kiskunfélegyháza népi táplálkozáskultiirája 255 A konyhában csak a mindennapi étkezéshez szükséges alapanyagokat tárolták. Az ételmaradékot is a kamrába vitték ki, de az is előfordult, hogy a kútba engedték le a víz fölé, ott is hűvösön volt a megmaradt étel vagy a tejtermék. A fűtetlen szobában a szekrény tetejére kerültek a téli almák és a körték, úgy hogy ne érjenek össze. Ha egyik romlik, ne bántsa a másikat. A befőtteket, a birsalmát, a kovászos uborkát is behozhatták a fűtetlen szobába, és innen fogyasztották el először. A félegyházi paraszti sorban élő családok az ételek hidegen tartását a pincébe vagy a kútba téve tudták biztosítani. A XX. század elején a városi jégvermet, amely az egykori vásártér közepén álló Pokolpince csárda alatti pincében volt, csak a vendéglősök használhatták. Az 1920-as évek végén a műjég megjelenése és elterjedése átalakította az élelmiszerek tárolását. Egyre több polgár, iparos és kereskedő család háztartásában található ekkor már jégszekrény, amelybe alkalmanként vásárolták a jeget. Lovas kocsin járta a várost a jegesember és kiabálta, hogy meghozta a jeget. Ez a szolgáltatás az 1950-es évek közepén szűnt meg. Az utolsó jeges ember Félegyházán Ladányi János volt. A Jászságban a XX. század első felében az őszi nagy betakarítási munkák közé tartozott a káposzta savanyítása, amelyben az egész család részt vett. A férfiak gyalultak, a nők hordták, és a dézsába szétterítették, a gyerekek pedig taposták, amíg a só ki nem csípte a lábukat."' 8 Szeged a rétegesen tett gyalult káposzták tetejére szép káposztaleveleket tettek, míg Csongrádon egész káposztaleveleket tettek el a töltött káposzta elkészítéséhez. ízesítésként a só, bors, babérlevél, kömény mellett birsalmát, tormát, paprikát is tettek a dézsába. Ezen a vidéken férfiak taposták a káposztát."'" Kedvelt nyári, téli savanyúság volt a kovászos uborka, amelyet Szegeden az augusztus 5-én tartott, havi búcsúnak nevezett alkalomkor az alsóvárosi szegény asszonyok árultak az út mellett.' 7" A dinnye savanyítása Szegeden és Csongrádon is általános, a disznótorok kedvelt savanyúsága volt. A télire eltehető dinnyét bemeszelték, és padláson a kiöntött búza közé tették. Karácsonykor került az asztalra.' 7 1 A szőlőt rafiával összekötve akasztották fel a padláson, szintén karácsonyi csemege volt. Lekvárt is főztek belőle Szegeden, kedvelt volt a mustos tök Csongrádon és Szegeden is. Az aszalt almát bagolytiidőnek nevezték Szegeden és Csongrádon is. Nyáron a jászságiak párszárítókon almát, ősszel szilvát aszaltak, amelyből böjti időben savanyú levest főztek. 1 7 2 Csongrádon az édes almát, körtét kimagozva és szeletelve, míg a kék szilvát, a cseresznyét, a meggyet egészben szárították lapos tetőn vagy álványon, esténként pedig a langyos kemencében.' 7 3 16 8 SZABÓ László 1982.202. 16 9 BÁLINT Sándor 1977. 142., SZŰCS Judit 2003. 6. 17 0 BÁLINT Sándor 1977. 142. 17 1 BÁLINT Sándor 1977. 149. 17 2 SZABÓ László 1982.202. 17 3 SZŰCS Judit 2003. 5.
