Bárth János szerk.: Cumania 25. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2010)

Iványosi-Szabó Tibor: A mezővárosi autonómia formálódása Kecskeméten a XVI-XVII. században

42 Iványosi-Szabó Tibor formálódott egy kisebb csoport, amely évtizedek során - a választott tisztségviselőkkel együtt - mind zártabb szervezet, a tanács lett. Szűkös forrásaink nem teszik lehetővé, hogy pontosan dokumentáljuk az esküdtek személyének kiválasztási módját. Valószínű, hogy kezdetben a népgyűlés hagyta jóvá, erősítette meg az egyes személyekre tett javaslatokat. Aligha kétséges, hogy már a hódoltság idején mind gyakoribbá, majd szokássá vált, hogy a testület maga adoptálja sorai közé újabb tagjait. A csaknem évenként esedékes kiegészítésre csak egyetlen adatunk van: 1677-ben „Illyés István járásában új eskütt emberek nevei" találhatók. A hat új esküdt nevének rögzítése után „az öreg esküt emberséges emberek szám szerint" történő felsorolása következik.

1,

4 Kellő nyomatékkal hangsúlyoznunk kell, nem ismerünk semmiféle adatot, amely arra engedne következtetni, hogy a város földesurai bármilyen formában befolyásolták volna az esküdtek kiválasztását. Bár erre csak közvetett bizonyítékaink vannak, mégis erősen valószínű, hogy az esküdtek, a „tanácsbeli urak" megbízatása életük végéig tartott.

1

4" Ezt egy igen fontos névsor adataival is igazolhatjuk. Az 1692. február 12-én készült tanácsülési jegyzőkönyv megörökítette néhány esküdt életkorát. Köztük a legfiatalabb 43, a legidősebb 71 esztendős volt. Hat személy életkora volt 40 és 50 év közötti, öten 50 és 60 közöttiek voltak, négy fő 61 és 70 év közötti volt és egy fő 71 évet élt. Tehát kivétel nélkül mindegyik tapasztalt, saját gazdasági sikereire és felelős döntéseire hivatkozhatott. Feltétlenül érdemes utalni arra, hogy csaknem kivétel nélkül fellehető nevük hat évvel később is a tanácsülési jegyzőkönyvben.

14

1 Tehát Bede Lukács legalább 75, Sárközi Pál pedig legalább 77 éves koráig nemcsak esküdt maradt, hanem mindketten a város közügyeiben részt vállaló legaktívabb személyek között voltak. Nyilvánvalóan elképzelhető, hogy további néhány idősebb esküdt is akadt, akiket vagy átmenetileg, vagy már hosszabb idő óta egészségi-fizikai állapota miatt nem tudtak bevonni a munkába. Önmagában e 16 fő életkora is eléggé meggyőzően érzékelteti, hogy az esküdtek valóban vagy életfogytiglan, vagy pedig cselekvőképességük határáig jogosultak voltak tisztségük betöltésére. Az esküdtek, a tanácsbeliek munkájának ellenőrzése, bármely fegyelmi vétség miatti felelősségre vonás joga és feladata a testület egészére hárult. Arra nincs semmiféle utalás, hogy valamely földesúr vagy a nemesi vármegye bármiféle fegyelmi jogkört gyakorolt volna a város esküdtei felett. A város közvéleménye érthetően figyelemmel kísérte munkájukat, és a maga módján meg is ítélte erkölcsi megnyilvánulásaikat. Ennek néhány jele ránk is maradt. Az esküdtek névsorát tartalmazó 1662/63. évi listában található a lejegyző (kisbíró ?) néhány elmarasztaló észrevétele erre vall. „Kis István [jómódú gazda, aki nemcsak esküdt, hanem többször tisztségviselő volt, neve után más írással történt beszúrás:] Sohanapi kemence mellett bukalo erkölcstelen [még egy olvashatatlan szó]... Egy újabb esküdt neve mellett: „Nagy István mindennapi..." [A lap szélén más írással:] György deák [a jegyző] latorsága 13

9 IV. 1504. m/ Robotlajstrom 1677. 262. 14

0 MAJLÁT Jolán 1943. 135. 14

1 IV. 1504. a/ Városkönyvek (később: a/) 1. A század utolsó két évéről nincs adat a kötetben.