Bárth János szerk.: Cumania 25. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2010)
Bereznai Zsuzsanna - Mészáros Márta: Kiskunfélegyháza népi táplálkozáskultúrája (XIX-XXI. század)
240 Bereznai Zsuzsanna - Mészáros Márta nádlás, a sziksóseprés, a káka, a gyékény és a teknősbéka szedése, valamint a halászat, a csíkászat és a piócázás is. 15 1 „Félegyházán a XVIII. század utolsó évtizedéig sem a halászatot, sem a vadászatot nem adták bérbe. A honoratiorok szabadon halászhattak, a többiek pedig engedély alapján, teljes tiltásról nincs tudomásunk. 1787-ben felvetődött, hogy a Péteri-tó halászatát bérbe kellene adni, de a közakarattal úgy döntöttek, inkább a kender és a len áztatásához szolgáljon a víz, mint a kevés haszonnal kecsegtető halászatra." Két év múlva a tanács meggondolta magát, s a tó halászatát mégis bérbe adták. A Halmó István és családja évekig bérelte ekkor a tó halászatát. A XVIII-XIX. század fordulóján azonban újabb halászcsapat bukkant fel Falusi Márton, Dora Ignác, Katona Pál és Halmó Imre részvételével, akik egészen 1811 -ig voltak bérlők. 1805-ben tértek át a bérleti időszak katonai évhez való igazítására, azaz mindig november 1 -tői a következő év november 1 -ig kötötték a szerződéseket. „A halászati szerződések legfontosabb, többszörösen megismételt kikötése volt, hogy a halat a helyi piacon limitált áron kötelesek árusítani. Külső piacokra csak akkor vihették, ha olyan sokat fogtak, hogy annak eladását helyben nem remélhették." 15 2 Az 1860-70-es évek félegyházi halkereskedőiről Kádár Lajos is megemlékezik. Egy rokona tiszaújfalui halászcsárdájában a halászokat szombatonként délben a halficsérek, azaz a hakereskedők várták, „akik messze földről keresték fel a tiszai halászokat a piros szárnyú keszegért". Jöttek azok még Aradról, Nagyváradról is, valamint Békéscsabáról s Kecskemétről és Félegyházáról is.'" A XX. században a tanyasi parasztság körében igen kis részt tett ki a halfogyasztás. Többnyire csak alkalmanként ettek halat: ha éppen sikerült hozzájutni, vagy böjti alkalomra fogtak vagy vásároltak halat. A magyar konyha jellegzetes káposztás csík (halcsík) ételét - mint kötetünk első fejezében is olvashatjuk - a XIX. századi adatok még megemlítik Félegyházán - „máskor a sült halhoz adtak káposztát" -, gyűjtőmunkánk során azonban már senki nem emlékezett erre az ételre. A halászok a halételek elkészítésének nagy mesterei voltak. A XX. században Félegyházán nem voltak halászok, a parasztemberek a környező vizekből a halakat kifogták és feldarabolták, az asszonyok megsütötték. A XX. század közepétől terjedtek el a parasztság körében a polgári konyhákon már korábban is népszerű halételek. A picon, boltban vásárolt halat a háziasszonyok egy része maga dolgozta fel, a halpucolás azonban inkább férfimunka. Érdekes és sokat mondó adatok derültek ki 2006 áprilisában Czombos József petőfiszállási tanyás gazdával folytatott beszélgetésemből: - Halat ettek-e? Halat régen itten fogtak-e? 15 1 BÁNKINÉ MOLNÁR ERZSÉBET 2002. 46-47. 15 2 BÁNKINÉ MOLNÁR ERZSÉBET 2002. 48. 15 3 KÁDÁR LAJOS 1959. 17.
