Bárth János szerk.: Cumania 25. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2010)

Bereznai Zsuzsanna - Mészáros Márta: Kiskunfélegyháza népi táplálkozáskultúrája (XIX-XXI. század)

Kiskunfélegyháza népi táplálkozáskultiirája 241 - Itt van előttünk egy mély árok, el Az út mellett egy árok. Folyt a víz benne. Abba volt hal is, halcsík is. Négy éve láttam utoljára halcsíkot. - Gyerekkorában is fogták? - Hogyne! Messütték. Meppucóták, kibelezték, oszt akkor a tepsibe, a kemencébe messütték. Szépen... - Mit ettek mellé? - A halcsíkot meg a halat, azt nem lehet enni semmivel, csak ő magát! - Kenyeret ettek hozzá? - Nem lehet mellé enni kenyeret, mert a halszálka belekerül! Édesapám rettentő szerette a halat. Mégis elnyelt egy szálkát. Már kigennyedzett. Misura vette ki a torkából a halszálkát. - Halászlét ettek-e? - Halászlé nem volt gyermekkoromba, csak a lányom hoz mostanában Csongrádról. - Hát a halpaprikást? - Nem ösmerem... - Hogy készült a halcsík? - A pórhelton sütve zsírba, vagy pedig kemencébe, tepsibe, zsírba. - Milyen volt a halcsík íze? - Én nagyon szerettem, mert abba nem volt sok szálka. Jó volt... - Még milyen halat ettek gyerekkorában? - Ponty, csuka, kárász. Itt fogtuk, a kanálisba. De négy éve nincs itt hal. Előtte egyedül fogtam ki tizennégy pontyot a vízbő. Húztam vizet, beletettem szegényeket a vízbe, negyedóra múlva tiszta sár volt a víz, kipöfögték a sarat... - Hát békát fogtak-e? Megették-e? - Nem ették. Volt itten egy atya Szentkúton, az direkt darával hizlalta, az a combot ette. A békacombot! A faluban nem eszi senki se. Az atyának voltak békái, etette darával. Ez gyerekkoromba volt... A petőfiszállási Sántha János módos parasztgazdacsaládjában az 192CM0-es években a halat a piacon vették, s halpaprikást készítettek belőle, melyet kenyérrel fogyasztottak. Pajkos-Szabó malmos parasztgazda családjában az 1920^10-es években ritkán fogyasztottak halat. A piacon vásárolták meg a pontyot az alpári halászoktól, melyből sült halat készítettek. A kemencénen, tepsiben zsírban sült a hal, a kis halak egészben, a nagyobban szeletelve. Szentestére vagy böjtben rántott hal is készült, melyet krumplipürével, savanyú vegyes salátával vagy gyümölcsbefőttel fogyasztották. Halászlé akkoriban ritkábban készült, inkább az utóbbi évtizedekben. Az 1940-es években a Mindszenti útban, 5 km-re a tanyától a vízfolyásban apró halakatfogtak, kosárral fogták ki a pontyokat és megsütötték - emlékezett Juhász Vincéné Pajkos-Szabó Franciska.