Bárth János szerk.: Cumania 25. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2010)
Iványosi-Szabó Tibor: A mezővárosi autonómia formálódása Kecskeméten a XVI-XVII. században
A mezővárosi autonómia formálódása Kecskeméten... 63 teljesebben kihasználja. Jól tudjuk, hogy már a XIV. század utolsó harmadában a mezővárosnak volt vásártartási joga. Ennek a kiváltságnak a megszerzése a település érdekeinek tudatos meghatározása és következetes érvényesítése nélkül elképzelhetetlen volt. Ehhez pedig kellően képzett, az ország jogrendjében tájékozott és a helyi társadalmi és gazdasági erőket megszervezni képes személyekre és testületre volt szükség. Aligha kétséges, hogy a lélekszámában és gazdasági súlyában gyarapodó mezővárost a következő évszázadokban is saját tanácsa irányította. Kétségtelen, hogy a hódoltság első évtizedeiben is folyamatosan működött a városban ez a választott testület. 17 4 Az ötvös céh 1557-ben hitelesített szabályzatának kezdő sorai azt kétségtelenné teszik, hogy a mezőváros hivatali szervezete a régi formájában működött: „Mü fő Biró Ágoston Albert, és esküitek... és többen nagy sokak bizonyságot teszünk róla...", hogy az ötvös céh szabályzata a debreceni szabályzattal azonos. 1 7" A tanács széleskörű igazgatási tevékenységére újabb bizonyság, hogy 1592-ben mivel „Szappanos György háza szélén kutat ás, de mivel Város akarattya és a Bíró híre nélkül tétette..." a tanács intézkedett vele szemben. A választott testület féltékenyen őrködött tekintélyének megőrzésén, és attól sem riadt vissza, hogy 1594-ben Bede Lukácsot, aki a város egyik leggazdagabb cívise volt megbírságolják, „mert a bíró pöcsítire sem jelent meg". 17 6 További adataink vannak arra vonatkozóan, hogy a tanács ezekben az évtizedekben statútum alkotó jogával élve beleszólt a gazdasági élet formálásába: 1592-ben „Cseh Andrást 3 forint bírságra büntetik, hogy kaszásoknak több napszámot adott, mint a város végezte..." 17 7 1 591-től pedig a tanács döntéseit, fontosabb végzéseit - kisebb-nagyobb kihagyásokkal jegykönyvben is rögzítették. 17! < 1597-től a kádi távozása után pedig a tanácsra hárult az alsó fokú bíráskodással és közigazgatással kapcsolatos minden feladat. A ránk maradt töredékes források bíráskodással és a közigazgatással kapcsolatos eseti döntései kétségtelenné teszik, hogy mezővárosi tanácsok hatásköre ezekben a századokban rendkívül széleskörűvé vált. Tekintettel arra, hogy gyakoriak voltak a háborús körülmények, sok évtizedben közbiztonságról pedig csak nagyon szűk kereteken belül szólhatunk, a testület és annak egyes tagjai sokféle teendőt voltak kénytelenek felvállalni. Ezt a folyamatot a felmerülő szükséglet alakította, és az országos törvények, majd ennek alapján a központi hatalom rendeletei csak a rendi-feudális viszonyok utolsó szakaszában rögzítették tételesen. Azt is hangsú17 4 Tehát nem érthetünk egyet Schwáb Mária - egyébként kiváló jogtörténeti feldolgozásában tett - azon megállapításával, hogy „A török a meghódítás előtti állapotokat semmibe sem vette, hanem teljesen saját törvényei és szokásai alapján rendezkedett be", majd más helyen: „...a XVII. század elején a török visszaállította a városok önálló helyhatóságát." Állításait több saját idézetei is cáfolják. Pl. megállapítása szerint a XVI. század végén „A bíró feladata a kádi mellett a felek beidézése, vagy a törvény elé állítása volt: 'viteté az Kadiara üket Antal biró urammal: az Kadia birságra irta üket.', továbbá a bizonyítási eljárás lefolytatása mindig 'warasunkbelj eskütt birak polgárok... jámbor személyök elöt löt ez dologh, azok elötth wallottak' a tanúk..." SCHWAB Mária 1939. 13, 4. és 18. 17 5 HORNYIK János 1. 1860. 271. 17 6 Hornyik János e témakörből választotta akadémiai székfoglalóját. 17 7 IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor 1996. 29-34. 1 8 Ezek - miként erre már utaltunk - sajnos 1944-ben a háború során elpusztultak.
