Bárth János szerk.: Cumania 25. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2010)

Iványosi-Szabó Tibor: A mezővárosi autonómia formálódása Kecskeméten a XVI-XVII. században

40 Iványosi-Szabó Tibor Az esküdtek A mezővárosok életében a népgyűlés után legnépesebb testület az esküdteké volt. Valójában ez alkotta évszázadokon át legfőbb közigazgatási és bírói szervezetüket, ezek jelentették a hivatali életen belül a folyamatosságot. Már Kecskemét közigazgatási szervezetére utaló legkorábbi oklevélben, 1423-ban Zsigmond király „Judici et Juratis" címezte rendeletét. Tehát az intézkedő bíró mellett az esküdteket is felelőssé tette a környező kunokkal szembeni atrocitások miatt.

13

2 Érthető, hogy a következő évszázadokban is a mezőváros egyik, ha nem a legfontosabb testülete maradt az esküdteké. Súlyukat nemcsak az növelte, hogy a legtekintélyesebb gazdák gyülekezete volt, hanem az is, hogy soraikban halmozódtak fel a közösség irányításával kapcsolatos legfőbb ismeretek és az évtizedek alatt kipróbált fogások, gyakorlatok. Ezek birtokában lehettek a hivatali idő alatt a bírónak és a választott tisztségviselőknek tanácsadói, legfőbb segítői és ellenőrzői, azok leköszönése után pedig munkájuk számon kérői is. Mi sem természetesebb, hogy ez a testület is az évszázadok során számottevő változást élt meg. Bár munkálkodásuk folyamatos volt, hosszú időn át csak elvétve találunk rájuk vonatkozó utalást. Ezen alkalmakkor forrásaink eltérő formában említik ezt a testületet: 1564-ben I. Ferdinánd királytól kapott védlevél a kecskeméti polgárok és vádlottak ügyeit „in praesentiam Judicis et Juratorum" - a bírák és az esküdtek - elé rendeli.

1 3

3 Ugyanebben az évben „Esküt Bírák és polgárok" neveivel találkozunk.

1'

4 Az 1662-ben rögzített listán a megnevezés ismét változik: „Csebe Pál uram bíróságában eskütteknek és tizedeseknek nevek és száma". A következő évben újabb formula: a négy kisbíró ,járásban való esküdteknek számok és nevek". 1665ben pedig „Esküitekről való számtartás" készült. Hasonló az 1674-ben készített fejléc szöge: „az esküdtekről való számtartás." Ezt követően újabb megfogalmazásokat találunk 1676-ban: „az böcsületes esküt tanácsbeli személyeknek nevei". Néhány évvel később, 1679-ben ismét más elnevezés tűnik fel. A kisbírók és tizedesek listáján Csizmadia János pars-ában „szenátor Faragó János" és „szenátor Szabó János" megnevezés nyilvánvalóan arra utal, hogy a két személyt a város esküdtjei közé korábban beválasztották.' 3

5 Hasonló az 1689-es fejléc is: „Az becsületes tanácsbeli személyeknek nevek". A század utolsó évtizedeiben ez utóbbi formula a gyakoribb: 1693-ban és 1694-ben egyaránt „Az böcsületes tanácsbeli uraimék nevek" felírás található. Nem lehetetlen, hogy a választott tisztség rangjának növekedése áll a változás mögött, esetleg az a tény, hogy a korábbiaknál szélesebb körben kényszerült a város vezetése az esküdtek közreműködését igénybe venni. A testülettel kapcsolatos sokféle megfogalmazás mögött joggal sejthetjük annak folyamatos formálódását, tényleges szerepének, optimálisabb hatáskörének keresését. I3

: HORNYIK János I. 1860. 202. 13

3 HORNYIK János I. 1860. 227-229. 13

4 HORNYIK János II. 1861. 225. 13

5 IV. 1504. m/ Robotlajstrom, 1678. 283-284.