Bárth János szerk.: Cumania 25. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2010)

Iványosi-Szabó Tibor: A mezővárosi autonómia formálódása Kecskeméten a XVI-XVII. században

A mezővárosi autonómia formálódása Kecskeméten... 41 Ezekkel a személyekkel, akikre választások révén ruházták a mezőváros gondjainak irányítását, Kecskemét közigazgatásának történetét ismertető eddigi feldolgozások külön és részletesen nem foglalkoztak. Valójában csak a tanácsok létének, működésének bemutatása során történt rájuk utalás. Ezért is fontos, hogy róluk az eddigieknél bővebb, átfogóbb képet adjunk. Már a korábban idézett 1423. évi oklevél egyértelműen utal arra, hogy ekkor e mezőváros közigazgatása egy jól strukturált szervezet kezében volt: annak bírája és az őt megválasztó esküdtek voltak a város sorsáért felelősök.

1

3'

1 A következő évszázadokból csekély számban fennmaradt oklevelek ugyancsak ezt támasztják alá.

1

1 Az esküdtek jog- és feladatköre, megválasztásuk rendje, formája több évszázad hagyományai alapján tovább formálódott. Ezen folyamat eredményének szabályokba foglalása, szélesebb körben történő alkalmazása csak a XVIII. században történt meg. Kétségtelen, hogy a XV1-XVII. században még közel sem szólhatunk kikristályosodott szokásokról, még kevésbé kodifikált keretekről. Miként utaltunk erre, az egyes városok és mezővárosok polgárait, gazdáit népgyűlések formájában érthető módon csak ritkán és a közösség egészét érintő legfontosabb ügyek eldöntésébe lehetett bevonni. A háborúkkal és helyi csatározással teli XVI-XVII. században a sokszor teljesen kiszolgáltatott települések néhány fős választott tisztségviselője képtelen volt felelősséggel ellátni a rájuk háruló teendőket. Ezért vált szükségessé egy szűkebb csoport kiválasztása, amely a tisztségviselőket munkájukban segítette. Ezek megválasztásuk során formálisan is „hitet tettek" arra, hogy településük és polgártársaik érdekeit következetesen védik.

138 Ezekből az esküdtekből formálódott évszázadok során egy viszonylag zárt testület. A közösség egészét, vagy annak nagyobb részét érintő határozatokat, statútumokat a főbíró ezen esküdtek, vagy ezek egy csoportja elé terjesztette, akik még az egyik legnépesebb mezővárosban, Kecskeméten is a gazdák közel tized részét képezték, így igen komoly társadalmi alapot biztosítottak a vezetők számára. A zivataros évtizedekben a bírói és a közigazgatási munka, a mezőváros gazdálkodásának szervezése egyre összetettebb feladat lett. Azonban az egyének vagy családok vitáiban - polgári ügyekben - is oly gyakran kellett hozni döntéseket, hogy a több tucatnyi gazdából álló esküdtek többségét nem lehetett rendszeresen igénybe venni. Felkészültségük, tapasztalatuk sem tette őket mindig erre alkalmassá. Még inkább szükséges volt néhány esküdt bevonására a hadseregek, a török és a magyar hatóságok gyakori utasításainak, követeléseinek és zsarolásainak teljesítése alkalmával. A váratlan és csaknem mindig erőszakos követelések teljesítése során legtöbbször csak az esküdtek egy szűkebb csoportját tudták igénybe venni. Idővel a legtekintélyesebb gazdák és a mindenkori főbíró személyéhez közelebb álló esküdtek közül 13

6 HORNYIK. János 1860. 1. 200. 1564-ben I. Ferdinánd király megerősítette a város korábbi jogait: „Siqui autem quiequam actionis vei questions contra annotates Cives et Inhabitatores Oppidi Kechkemeteth habent, vel habuerint, in peraesentianm Judicis et Juratorum Civium dicti Oppidi Kechkemeth prosequantur." HORNYIK János 1860. 1

. 228. 13

8 Esküminta sem Kecskeméten, sem Nagykőrösön nem maradt fenn. MAJLÁT Jolán 1943. 136.