Bárth János szerk.: Cumania 25. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2010)
Iványosi-Szabó Tibor: A mezővárosi autonómia formálódása Kecskeméten a XVI-XVII. században
38 Iványosi-Szabó Tibor vonzotta igazán a gazdákat. Néhány évvel később, 1676. május 6-án a robotlajstromba egy hosszú listát írtak be a következő cím alatt: „Tot György uram főbíróságában az kik Szent György napkor az bíró választásban jelen nem voltanak." 126 A csaknem nyolc oldalon 269 gazda nevét sorolták fel. Tehát valami rendkívüli esemény, ok miatt a gazdák csaknem fele távolmaradt az évenként szokásos eseménytől. A jelenség szokatlan voltára utal, hogy köztük volt 17 esküdt is! Ezek közül többen korábban is, későbben is jelentős tisztségeket viseltek: Dallos István az előző évben adószedő-bíró volt. Balogh István 1672-ben és 1690-ben volt adószedő. Király István 1670-ben volt adószedő, és 1691-ben, majd 1694-ben főbíró lett. Azonban a gazdák többsége itt is a szegényebbek közé tartozott. Néhány mulasztó neve később a bírságot fizetők között található: „Comáromi Mihály bíró nem tételéért fuzetett flo. 1." „Kalnai András bíró nem tételért füzetett den. 60." Császár Gergelyt ugyancsak „bíró nem tételért" büntették meg 3 forintra. 1 2 Bár ilyen tömeges és tüntető távolmaradásra nincs másik adatunk, még 1695-ben is feltűnnek jelentős számban történő mulasztások, amelyek számottevő bírságot vontak maguk után: „Szabó Lőrincné vei bíró nem tételéért gr. 3,5." „Ötvös Péter bírótételen jelen nem volt, gr. 3,5." A bírság kiszabásával kapcsolatos nagyon szük szavú kitételek akkor mindenki számára egyértelműek voltak. Ezek alapján az aligha kétséges, hogy a bíróválasztás során Kecskeméten sem kerülték meg a népgyűlést. Ezekből viszont nem tűnik ki teljesen egyértelműen, hogy a népgyűlés egésze választotta-e meg a főbírót, vagy csak az esküdtek voksait elnyert tisztségviselők hivatalos beiktatásáról volt szó. Tehát ezek alapján nem állapítható meg, hogy a népgyűlés tagjai döntési helyzetben voltak-e, vagy csak egy ősi ceremónia részei, díszletei maradtak. Az esetenkénti jelentős számú távolmaradás az utóbbit valószínűsíti. A népgyűléseket a kor szokásainak megfelelően a városházánál tartották. Sokat elárul a szervezés hagyományos módjáról az 1697-ben sorra kerülő eseménnyel kapcsolatosan hozott határozat egyik kitétele: „...közönségesen az egész város lakosit a két templomokból be gyűjtvén az közönséges város házához..." 12 9 Ez annál könnyebben megtörténhetett, mivel a három épület - a katolikus és a református templom, valamint a városháza - egymás szomszédságában volt. Ennek alapján is valószínűsíthető, hogy a népgyüléseket más alkalmakkor is vasárnapokon vagy nagyobb ünnepek alkalmával tartották, amikor a mezei kertekből, tanyákról a gazdák a városba hazajöttek. Érthető, hogy a több mint fél ezer gazda részvételét megkövetelő népgyűlést csak igen fontos ügyekben hívták össze. Annak az öt - rendkívülinek látszó - népgyűlésnek a tárgya, amelyekről maradtak feljegyzések, egymástól teljesen eltérő 12 6 IV. 1504.Kecskemét város levéltára. Kecskemét város Tanácsának iratai (Később: IV. 1504.) m/ Összeírások, Robotlajstrom (Később, m/) 1676. 227-234. 12 7 IV. 1510. i/ 1676. 143-150. ni < Az egymástól több évtized távolságban lévő adatokat azért volt célszerű idézni, hogy láttassuk, nem egyetlen év kivételes eseményéről van szó. A kiszabott büntetés jelentős összeg volt: 3-6 napi napszámbérrel volt egyenlő. Ez arra utal, hogy nem történt előzetes tájékoztatás. Mivel Kecskeméten a lakosság kb. kétharmada katolikus és harmada protestáns volt, nem lehetett templomban tartani az eseményt. Ennek civil jellege így egyértelműbb lett.
