Bárth János szerk.: Cumania 25. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2010)

Iványosi-Szabó Tibor: A mezővárosi autonómia formálódása Kecskeméten a XVI-XVII. században

A mezővárosi autonómia formálódása Kecskeméten... 39 ugyan, de kivétel nélkül csaknem az egész település teljes lakosságát érintette. 1663 nyarán a különféle béreket és a robotmunkához kapcsolódó szolgáltatásokat szabályozták egy statútummal. Ez év végén a város polgárainak a kereskedelemmel kapcsolatos jogait erősítették, újították meg.

1" 1678-ban a pestisjárvány és a tűzvész hatására a város és annak közössége igen válságos állapotba került. Ráadásul az előző években a kuruc mozgalom kiszélesedése miatt a korábbi terhek számottevően nőttek. Ezért volt szükség az előző legfontosabb szabályok, rendeletek felfrissítésére: a közerkölcsök és vagyon elleni kihágások szigorú tiltására, megtorlására, a tűzvész után tömegesen szükségessé váló építkezések szabályozására, és a halálozások miatt kiesett igen nagy munkaerő

1,

1 pótlása érdekében történő betelepülések ellenőrzésére. Az 1690-ben kivetett porcióadó pedig a város egyébként is végletesen elszegényedett lakosságát valóban tragikusan érintette. Az előző évben behajtott - a város kirablásával felérő - adók után az elégedetlenség már a zendülés határához ért. Kétségkívül ezt a feszültséget kívánták valamelyest oldani azzal, hogy az újabb sarcolás elkerülhetetlenségét minél szélesebb körben ismertessék, tudatosítsák. Az 1697-es népgyűlés célja pedig az volt, hogy elfogadtassák az eltérő létszámú és vagyoni adottságokkal rendelkező tizedekre háruló a postaszolgálat terheinek arányosan történő kivetését, és meggyőzzék a gazdákat arról, hogy a vállalt terhek számottevően csökkenthetik a várost régóta sújtó robotterheket. Összegzésként megfogalmazhatjuk, hogy a fennmaradt csekély számú adatunk is kétségtelenné teszi: a mezővárosokban a népgyűlés a török hódoltság idején és az oszmán hatalom kiűzése után, a magyar központi állami közigazgatás kizárólagossá válásakor, és a közigazgatáson belül a középszintet képező nemesi vármegye térnyerése után is még nélkülözhetetlen intézmény maradt. Ugyanakkor az is csaknem kétségtelen, hogy sem a hódoltság alatt, sem az azt követő évtizedekben a település életének, sorsának alakításában ez már nem kapott tényleges döntési lehetőséget. A népgyűléseket elsődlegesen a központi kormányzat, a katonai vezetők, a nemesi vármegye és esetenként a tanács döntésének, követelésének ismertetésére, elfogadtatására és a végrehajtás minél zökkenő mentesebbé tétele érdekében hívták össze. Bár az egyes közösségek életében kétségtelenül a legnépesebb közéleti megnyilvánulás volt, de ezekben a századokban döntési jogkörrel rendelkező szervezetként minden bizonnyal már máshol sem működhetett, legfeljebb - bizonyos keretek között - esetenként tanácskozó fórummá válhatott. 1 '" 1659-ben Wesselényi Ferenc nádor regulázta meg a kecskemétieket, mivel felvidéki jobbágyainak itteni kereskedését korlátozta a tanács. Ezt követően a tanács több határozatban pontosította a korábbi gyakorlatot. 13

1 Egy 1678-ból való összesítés 102 meghalt gazda nevét rögzítette. IV. 1504/m Robotlajstromok, 1678. 305-310. Egy másik - minden bizonnyal utólag készült - feljegyzés az összes elhunyt számára utal. „Anno 1679. esztendőbeli lajstrom az döghalálkor: obierunt 2.520. Et ultra credibiliter." IV. 1508/c 1678-1679. 5.