Bárth János szerk.: Cumania 25. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2010)
Iványosi-Szabó Tibor: A mezővárosi autonómia formálódása Kecskeméten a XVI-XVII. században
A mezővárosi autonómia formálódása Kecskeméten... 37 előterjesztés lehetett - az adószedő bíró lajstromában őrződött meg, így a hivatalos formulák itt is hiányoznak. Mivel ezeken az esetek többségében jelentős csoportok, sőt nem ritkán az egész közösséget érintő korlátozásokról, újabb terhek kiszabásáról kellett dönteni, minden esetben kellő súlyt, kellő tekintélyt kellett az előterjesztés mögött felvonultatni. Éppen ezért a mezőváros választott tisztségviselői, a szűkebb tanács tagjai és az elérhető esküdtek valamennyien megjelentek. Külön is érdemes felhívni a figyelmet az egyik, 1663-ban lezajlott eseményre, amelyen „Az egész tanács, tizedösök...", a 24 név szerint felsorolt „esküdt tanácsbeli személyek..." mellett kilenc név szerint megnevezett „közönséges emberek" álltak „az egész városnak lakosi" elé. 1678-ban pedig „az eskütt tanácsbeli személyek minnyájan a várasi közösséggel együtt, látván az felséges Istennek rajtunk való súlyos ostorát és büntetését" súlyos pestisjárvány és tűzvész is sújtotta a várost és lakosságát - hozták meg döntésüket. 1697-ben is „Becsületes Kecskeméth Wárossának Lakosi mind közönségesen egyben gyűlvén Eskütt Uraimékkal lévén..." hozták meg a várost anyagilag súlyosan érintő döntést. Tehát forrásaink nagyarányú pusztulása és hézagossá válása miatt a népgyűlések megtartásával kapcsolatos egyértelmű kitételek, megfogalmazások száma igen kevés. Azonban a főbírói számadásokban találhatunk több olyan adatot, amelyek arról győzhetnek meg bennünket, hogy a népgyűlések rendszeres, akár évenként megismétlődő események lehettek a városban. A mezővárosnak és lakosságának irányítását, egy-egy éves működését az új főbíró és az új tisztségviselők határozták meg. Éppen ezért ezek megválasztása, illetve a közösség által történő elfogadása kiemelkedő esemény volt évszázadokon át. Nem tudjuk, hogy a tisztségviselők jelölésében, majd azok megválasztásában a népgyűlés ténylegesen részt vállalhatott-e, vagy csak az esküdtek döntését szentesítette, illetve vette tudomásul a város közössége. 12 2 Az viszont kétségtelen, hogy ebben, a közösséget érintő fontos ügyben megszokott ceremóniák közepett került sor a tisztségviselők beiktatására a teljes jogú városi lakosok előtt. 12 . Sok jel utal arra, hogy ezeket Szent György napon rendszeresen megtartották és az ezeken való részvétel a teljes jogú gazdák számára egyenesen kötelező volt. 12 4 Ezt bizonyítja az is, hogy az indokolatlanul távolmaradókra több esetben számottevő bírságot szabtak ki. 1673-ban történt, hogy „Pipere Mihály bírák tételén jelen nem lévén, fizetett tall. 1." Az ő neve az esküdtek között soha nem található, valójában igen szerény vagyonú gazda volt. Ez az eset távolról sem egyedülálló. Tehát büntetését a népgyűlésről való távolmaradásáért kapta. Úgy tűnik, hogy a „bírák tételén" való részvétel több esetben nem 1: 2 MAJLÁT Jolán azt emeli ki, hogy Kőrösön a templomban a gazdák közössége választotta meg a tisztségviselőket. 12 3 BÁLINTNÉ MIKES Katalin megjegyzi: „Lehetséges, hogy a főbíróválasztás alkalmából is a népgyűlés döntött a jelöltek között, amint például Szombathelyen történt." 1979. 19. 12 4 Teljes jogú polgárnak az számított, akinek telke és azon háza volt a városban. 12 5 IV. 1510. i/ 1673. 40. Pipere Mihály a legszegényebb gazdák közé tartozott. 1675-ben gabonadézsmára kötelezettek között neve nem található. A kivetett bírság összege egy napszámos 5-6 napi bérével volt egyenlő.
