Bárth János szerk.: Cumania 25. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2010)

Iványosi-Szabó Tibor: A mezővárosi autonómia formálódása Kecskeméten a XVI-XVII. században

36 Iványosi-Szabó Tibor lakosság bevonásához, mivel ugyanebben az évben november 12-én is sor került egy újabb népgyűlésre.

1"" Ez is azt valószínűsíti, hogy az ilyen esemény nem ment ritkaság számba, hogy a népgyűlés a mezővárosi autonómiának ekkor még valójában szerves és élő része lehetett. A tanácsi jegyzőkönyvek sajnálatos pusztulásával a mezővárosi közigazgatás legfontosabb és legrészletesebb forrása elveszett. így újabb népgyűlésröl csak másfél évtizeddel későbbi időpontról adnak hírt a szórványosan megmaradt feljegyzések. Egy újabb népgyűlést 1678. augusztus 7-én hívtak össze."'' Egy további híradás azután csak több mint egy évtizeddel későbbről maradt: 1690. február 19-én kényszerült a tanács arra, hogy az egész lakosságot bevonja döntésének meghozatalába,

12

0 majd még egy újabbat néhány év után toboroztak össze 1697. január 20-án.'

2

1 Ezeket a város életében, igazgatásában egykor oly fontos összejöveteleket, ha olykor az ügyek sürgőssége miatt rövid időn belül kellett is megszervezni, az esetek többségében a korábbi gyakorlatnak, hagyománynak megfelelően hívták egybe. A drasztikus adókivetések, a szertelen „gratuitus labor" miatti elégedetlen tömeghangulat mérséklése, olykor akár az atrocitások kiküszöbölése érdekében gondoskodni kellett a közösséget érintő ügy megfelelő ismertetéséről, a döntési alternatívák, a megkerülhetetlen kényszerek minél egyértelműbb megfogalmazásáról, azok szélesebb körben történő elfogadtatásáról. Ezért aligha kétséges, hogy ezeket a tanácson belül alapos vita és egyfajta döntés előzte meg. Az esetek többségében a népgyűlések összehívását a főbíró és a tanács együtt döntötte el és hajtotta végre. Erre utal az, hogy 1663-ban, amikor „a bíránk Budára lévén", az őt teljes jogkörrel helyettesítő „akkori esküdt főbíró képe Ágoston György" szükségesnek érezte, hogy a népgyűlés összehívásába bevonja az „esküdt tanácsbeli személyek"-et is. Az 1678-ból fennmaradt megfogalmazás szerint „Mi Kecskemét várassának mostani főbírája. Nemes Dák Pál és eskütt tanácsbeli személyek minnyájan" terjesztették javaslataikat a népgyűlés elé. Később valamelyest módosultak a formulák: 1697 januárjában személyesen a főbíró „convocálván" az érintetteket, tehát Demeter Márton egyedül volt a kezdeményező. Az 1663 novemberi népgyűlésröl fennmaradt feljegyzést csak egyfajta emlékeztetőnek szánták, így a határozatok szokásos hivatalos formulái hiányoznak. Az 1690-ben összehívott népgyűlés elé tárt szövegezés pedig - valószínűleg a későbbi határozathoz készített "

K IV. Kecskemét város levéltára (később IV.) 1504. Kecskemét város tanácsának iratai (később: 1504.) m/ Összeírások (később m/) Robotlajstromok, 1663. 137. A város gyűlése megfogalmazás kétség kívül a tanácsi gyűléssel szembeni megkülönböztetést jelent. A határozat rövid szövege vagy fogalmazvány, vagy - és ez a valószínűbb - a kisbírák számára készült emlékeztető lehetett. 11

9 IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor 1991. 29-31. Ez természetesen nem zárja ki azt, hogy több hasonlót nem tartottak. IV. 1508. Kecskemét város Adópénztárának iratai (később: 1508.) c/ Adólajstromok (később: c/) 1690. Kisseb adók lajstroma. A kötet lapjai számozatlanok. 1:

1 1697-ben készült határozat megfogalmazása ezt egyértelművé teszi: „Convocálván böcsülletes Feő Biró Demeter Márton uram eő kegyelme a tanácsot..." az esküdtek neveinek felsorolása után következik: „aliosque qui plurimos, közönségesen az egész város lakosit..." IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor 1996. 137-138. Az egykori jegyzőkönyv erre vonatkozó részét SZABÓ Kálmán kiváló néprajzos jegyzetelte ki a két háború között.