Bárth János szerk.: Cumania 25. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2010)

Schön Mária: Hiedelemlények a hajósi svábok emlékezetében

Hiedelemlények a hajósi svábok emlékezetében 351 Mädli ischt em a guata Platz, sie soll dahuei blaiba. Armach sai dia vízitündér nemmi kamma. And s Waib ischt au nemmi naganga. Des ischt da en Hajosch eappa gsei, em Hajoschr Hottr eappa. (Oszmayer Józsefné) (Ezt a Gasta Midi néni mesélte még. Valakinek meghalt a lánya, valahol egy vízben. De hogy hol volt az a víz, azt már nem tudom. És az asszony mindig odament imádkozni, ahol a lánya vízbe fulladt. Akkor állítólag kijött onnan egy vízitündér, csapkodott a farkával és megkérdezte, mi a kívánsága. Megmondta: Én már öreg vagyok, és téged elvesztettelek. Abban a hiszemben volt, hogy az ő lánya az. A tündér így válaszolt neki: A maga lánya jó helyen van, maga pedig maradjon odahaza. Utána állítólag a tündér már nem jelent meg, és az asszony sem ment többet oda. Ez itt történt valahol Hajóson, valahol a hajósi határban.) Ezen a helyen kívánjuk megemlíteni azt a felfogást, amit a folyóvízben meghaltakról tartottak a hajósiak: az 5 lelkük addig nem hal meg, míg az a folyóvíz létezik, el nem apad, ki nem szárad, amelybe belefulladtak. A legutóbbi időkig a víznek is áldoztak az emberek, de csak a folyóvizeknek. Hasonló ez a szokás a búza megsózásához, amiről a Gabonadémon fejezetben lesz szó. Ám az egyedül Márk napján a búzaszenteléskor történt. Akkor is vittek magukkal sót is az emberek, amit az árkokba, folyóvizekbe dobtak. Azonban a víznek dobott áldozat bármikor történhetett. A vízbe is háromszorra szórták a sót, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Állítólag ittak is annak a pataknak (Enslgraba) a vizéből, melybe a sót dobták, mert olyan tiszta vize volt - így tehát végeredményben szentelt vizet ittak. A nyelvjárásban a víz megsózására nincs kifejezés, a használt szerkezet így hangzik: em Wassr opfra, a víznek áldozni. A Salz ens Wassr nei kait mit die Drai Heckschti Nama. Wenn sie ganga seand neabr am Wassr dana, nach haud vili államai gseit, em Wassr sett ma opfra. Mo mit am Schiff gfahra seand, sealli haud en Guldi neigvi'aarfa ens Wassr. En Badawaihr itt, abr en Kanal. Wemma uf Tschassrdet ganga ischt, da haud vili gseit, sie hand en Guldi neikait. Da haud sie uein neikait, dott haud sie uein neikait. Dott haud ueini gopfred. Em Wassr opfra, haud sie gseit. (Mendier Ferencné 2005.) (Bedobták a sót a vízbe. Mikor elmentek a víz mellett, akkor többen mondták, hogy áldozni kellene a víznek. Akik a csónakkal mentek, azok egy forintot (pengőt?) dobtak a vízbe. De a Pádi tóba nem, hanem a kanálisba. Mikor mentünk Császártöltésre, sokan elmondták, hogy bedobtak egy forintot. Itt dobtak be egyet, amott megint. Áldoztak a víznek. így mondták: em Wassr opfra, áldozni a víznek.) Vaar ischt en Kreuzgang ganga zum Fruchtwaiha, annach hat ma a Salz ens Wassr nei tau. Wenn en Graba ischt uf dr Nähi gsei, nach hat ma uf druimal mit die Drai Heckschti Nama a Sah neikait. Des haud ueini tau. Dr Pfarr hat dr Seaga tau en all viar Eck. And d Leut haud a Salz mitgnamma and wenn sie seand vabai em a Wassr, nach dott neikait. (Oszmayer Józsefné) (Azelőtt körmenettel mentünk a búza megszentelésére, és olyankor a vízbe sót hintettünk. Ha a közelben volt árok, akkor háromszorra a Három Legfőbb Névvel sót dobtunk be. Voltak, akik