Bárth János szerk.: Cumania 25. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2010)

Schön Mária: Hiedelemlények a hajósi svábok emlékezetében

350 Schön Mária Wassr gsei. Die Waldwaibla iahri Mädla, sealli haeißid Waldfreila, kammid ällawail da ramm da and en deamm Wassr denna schwemmid sie ramm. Vam Tschettei seand sie da rei da kamma, dott haud sie badid ällamal, nach seand d Leut die gucka ganga. Ja, abr deanni haud kueini Fiaß ghätt, vam Hals a seand s ' Fisch gsei. Dr Kopf ischt a Freili gsei, schiani Freilagsichtr, abr vam Hals hendriwäats haud sie so ausgsiah wia Fisch. I muein, em A bid seand sie ällamal kamma. Deanni drui Freila häbid ällawail en deamm Wassr rammgschwamma. De hogy igaze? Aisan Vattr hat ällawail gseit, mon aisan Fealbagata ischt, dott badid sie denna em Abed, wenn dr Mau ischt, nach kammid se and dott schwemmid sie denna, annach gaud d Leut naus die gucka. Annach haud miar au wella gau die gucka, Nach ha ma gseit: „ Vattr, deaffa ma mit mit ui, nach blaiba duß em Keallr, bis dr Mau raufkammt, nach deaffa ma s ' gucka?" Nach hatt 'r gseit: „Jetz leabid sealli nemme, sealli seand scha gstaarba. " So Vazählana seand friahrr gsei. de hogy igaz volt-e? (Mendier Ferencné) (Ezt apánk mesélte: A vadóc asszonykák a Csetájban az erdőben laktak. Három vadóc erdei asszonyka, és mindegyiknek volt egy lánya, akiket kisasszonyoknak, erdei kisasszonyoknak neveztek. Csetáji kisasszonyok. Mindig lementek fürödni a zsidótemetőhöz, ahol sok víz volt. Az erdei asszonykák lányai, az erdei kisasszonyok átjönnek ide, és itt a vízben úszkálnak. Bejöttek a Csetájból, és amikor fürödtek, az emberek elmentek nézni őket. Igen, mert nem volt lábuk, nyaktól lefelé haltestük volt. Csak a fejük volt kisasszonyi, szép kisasszonyos arcok, de nyakuktól lefelé olyanok voltak, mint a halak. De hogy igaz-e? Apánk mindig mesélte, hogy ott fürdőznek, ahol a füzfakertünk van. Esténként, ha följön a hold, akkor megjelennek, úszkálnak a vízben, és az emberek elmennek oda nézni őket. Mi is el akartunk menni: Apa, elmehetünk magával? Addig a pincében maradunk, míg föl nem kel a hold, és akkor megnézhetjük őket? Akkor azt válaszolta: Azok most már nem élnek, már meghaltak. Ilyen elbeszélések voltak azelőtt. De hogy igaz volt-e?) Wel i dianid han en Natwar duß, 15 Jahr alt bin i gsei, annach haud sie gseit, daß a Waib hat a Kend kriagt, anda sai 's en Fisch gsei and oba en Mentsch. Ez való igaz, daß so eappis vaarkamma ischt, wel en Natwar häb a Waib so a Kend kriat. Abr gstaarba isch, abr itt glai. (Oszmayer Józsefné) (Mikor Nádudvaron szolgáltam, 15 éves voltam, akkor mondták, hogy született egy gyerek, amely alul hal volt és fölül ember. Ez való igaz, hogy megtörtént, mert Nádudvaron állítólag született egy asszonynak ilyen gyereke. De meghalt, nem élt sokáig.) Des hat s Gasta Miadi Bäs miar no gseit. Eappr ischt a Mädli gstaarba, em a Wassr dana ischi gstaarba. Abr mo des Wassr gsei ischt, des waeiß i nemme. Annach ischt des Waib äwa dott naganga and hat halt dott beatted, mo halt iahra Mädli vasoffa ischt. Annach sai so a vízitündér rauskamma and häb gschlegled, annach hat sie gfraged: „ Was ischt uia Valanga?" Nach hat sie gseit: „I bin alt, i han di valóra. " Sie hat gmueit, 's ischt iahra Mädle. Nach hat sie gseit, iahra