Bárth János szerk.: Cumania 25. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2010)
Schön Mária: Hiedelemlények a hajósi svábok emlékezetében
340 Schön Mária gabona szelleme - a növényzet Öregembere - az utoljára levágott vagy kicsépelt gabonából kiűzve a csűrben él egész télen. Vetés idején ismét kimegy a szántóföldre, hogy újrakezdje tevékenységét mint a csírázó gabona éltető ereje." Die letscht Garb haud sie ausdrescht and uf d Eschtri nauf die trickna lau. And wenn sie em Frujjahr abaua haud, nach ischi neigmischlid waara and die andr Frucht dramm, daß z'Jahr wiedr a bessra Fechseng ischt. Nach haud sie gseit: ,, O, des ischt ja van dr letschta Garb!" (Mendier Ferencné 2005.) (Kicsépelték az utolsó kévét, és fölvitték a magot a padlásra száradni. És mikor tavasszal vetettek, akkor ezt belekeverték a többi búzába, hogy jövőre is jó termés legyen. Egyesek megjegyezték: O, ez az utolsó kévéből van!) Mint a búzát, a belőle készült kenyeret is szentelményjellegünek tekintették. Az első kenyérből minden családtagnak ennie kellett, mert gyógyító hatásúnak tartották (haeilsams Brot). A kenyérszentelés (.v Brot seanga) úgy történt, hogy a bevetés után keresztet vetettek rá sütőlapáttal, a megsült kenyérre pedig a megszegés előtt egy vagy három keresztet rajzoltak kézzel, de inkább a késsel. Van, aki magára vetett keresztet, mikor a kenyér a sütőlapáton volt. Más fajtája a kenyér megáldásának akkor történt, mikor sikertelen lett a kenyér. Ilyenkor más családtagnak kellett átvenni a sütést, és a rőzsecsomókat a kemencében mindig kereszt formában kellett egymásra raknia, majd a kereszt két szára közé még egy másik keresztet is rakni, tehát nem egyszerű, hanem dupla keresztet, és minden rőzsecsomót a Három Legfőbb Névvel berakni. A sütés után lemosott kenyér vizét a gyermekekkel itatták meg, hogy könnyebben tanuljanak meg beszélni. Érdemes azt is a különleges szokások között számon tartani, hogy a parasztgazdálkodás idején az összes nagy munka közül egyedül az aratás utáni áldomás szokása maradt meg Hajóson, mint régi agrárrítus. 4 2 Az aratás végén, mikor megvolt a sarló felakasztása (Sich/hänge), aratási lakomát tartottak (Schnittraltamasch). Máma van a sarló fölakasztása, kész az aratás, fölakasztjuk a sarlót. Z'Abid hängt ma d Sichl auf annach gait's en Altamasch. Este fölakasztjuk a sarlót, és utána áldomást tartunk. (Heipl Ferencné) Vagy: Néha tizen voltunk a családból szüretelni, néha még többen. A szüret alatt érett túróval kínáltuk az embereket vagy valami mással. De főzés csak a szüret után történt, áldomást (Altamasch) adtunk. Ezzel az áldomással a segítségnek a tiszteletünket fejeztük ki. Más munka után nálunk nem volt áldomás. (Beck Ferencné) Ugyancsak a termőföldnek hozott áldozat volt az - ám keresztény vallási köntösben, amikor az emberek Márk napján búzaszenteléskor (Fruchtwaiha) háromszorra szenteltvizet és megszentelt sót hintettek a termőföld búzájára, miközben a pap is szenteltvízzel szentelte meg a jövendő termést. D Frucht muß ma salza, nach weatt sie schia, a búzát meg kell sózni, akkor lesz szép. A német néphagyo4 2 UJVÁRY 1981. 98. „A legelterjedtebb agrárítusok közé tartozik a kenyér vagy gabona és gyümölcs szertartásszerű elfogyasztása".
