Bárth János szerk.: Cumania 25. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2010)

Schön Mária: Hiedelemlények a hajósi svábok emlékezetében

Hiedelemlények a hajósi svábok emlékezetében 327 lezúdított esővel: Anyám egyszer találkozott velük aratás idején. Ezek nappal érkeztek, mikor a nap a legjobban sütött, és nyáron, csak nyáron. És aratás idején, csak aratáskor. Die vafahrini Schualr, des seand Mandsnama gsei. Des hat mei Muattr vazählt. Wenn sie haud dr Schnitt weacktau, nach ischt en Mandsnam kamma, so wia wenn > war vam Boda raus gschlupft, niamrd hatt 'a gsiah. Nach hatt V gseit, sie sollid ihni tammla mit iahri Garba ziemabeuga, wel 's kammt g/ai en großa Reaga. „O", nach haud sie glached, „d Sann scheint and niana kuein Wolka, mo weatt en Reaga hearkamma?

!" Nach hat's wiarkli itt amal lang daured, nach hat's greanged uhni duarned. D Garba seand all naß gsei. Sie haud s ' nemmi all kenna ziematraga, bis dr Reaga kamma ischt. Des hat mei Muattr oft vazählt. Abr mo deanni vafahrini Schualr hearkamma seand, seall haud sie eit gwißt. I han's seallmal itt nu van meinr Muattr

, sandr van meh Mäulr ghert. Daß ma s ' niana hat gsiah and ufzmal seand sie dott gsei. Itt glojfa seand sie kamma and nix and ufzmal seand sie nu dott gsei. Annach seand sie wiedr so vaschwanda. So wia sie kamma seand, so seand sie vaschwanda. Nach hat ma 's wiedr itt gsiah, mo sie na seand. Des ischt ja dr rejtély denna. A is a Muattr hat's nu a gotzigs Mai valeabt andr am Schnitt. Deanni seand andr am Tag kamma, wenn d Sann em heschta Scheina ischt gsei and em Sammr, nu em Sammr. And em Schnitt, nu em Schnitt. (Oszwald Józsefné 1914. 2004-es gyűjtés) (A kóbordiákok, azok férfiak voltak. A következőket anyám mesélte. Mikor aratásban voltak, megjelent egy férfi, de mintha a földből bújt volna ki, senki nem látta jönni. Aztán azt mondta, igyekezzenek a kévéket összerakni, mert mindjárt itt a nagy eső. Erre kinevették: Ugyan, hiszen süt a nap, és sehol egy felhő, honnan jönne az eső? És tényleg nem tartott sokáig, és máris esett, pedig még mennydörgés se volt. A kévék mind eláztak. Már nem tudták összehordani az eső előtt. Ezt anyám gyakran elmesélte. De hogy honnan jöttek ezek a kóbordiákok, azt nem tudta senki. De nemcsak anyámtól hallottam, hanem több szájból. Hogy nem lehetett látni őket, és egyszer csak ott termettek. Nem gyalog jöttek, se máshogyan, és egyszer csak ott voltak. És ugyanígy el is tűntek. Megint nem lehetett látni, merre mentek. Hiszen ez a rejtélyes benne. Anyám csak egyszer élte ezt meg, aratás idején. Ezek nappal érkeztek, mikor a nap a legjobban sütött, és nyáron, csak nyáron. És aratás idején, csak aratáskor.) Györgypál-Eckert Irma még gyűjtött olyan motívumokat a hajósiak által szent tölgynek (haeilaga Aeich) nevezett fáról a dusnoki forrás mellett ill. a kóbordiákokról is, melyekről ma már nem hallani: „Die Hl. Eich ist eine Wasserquelle auf dem Wege nach Dusnok, ganz tief und rein. Dort hat die Mutter Gottes die Windeln ihres hl. Kindes gewaschen. Und dort war ein Hagebutt-Strauch, dort hat sie sie getrocknet und darum schmecken (riechen) die Blätter so gut. Die 'Verfahrenen Schuler' sind dort immer vorbeigegangen, haben in der Quelle gestanden und haben im Wasser stehend ein dickes Buch