Bárth János szerk.: Cumania 25. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2010)

Schön Mária: Hiedelemlények a hajósi svábok emlékezetében

Hiedelemlények a hajósi svábok emlékezetében 325 au gwißt, was bideut. Ez olyan, wia wenn dea Schualr Gott gschickt hätt. Annach en seallam Waga doba em Fiarmament ischt en gotzaga Mandsnam doba ghocked. And dea Schualr dea hat gseit, hogy mit bideut seall. Daß nu sovill wearid blaiba. Daß nu so vili wearid blaiba, en gotzaga Ma, was dott naufpaßt uf dea Waga. En gotzaga Ma hat naufpaßt. Wei vaar hat ma meh ghert, was so megjelenni tuat. Vaar hat ma meh gsiah. (Oszmayer Józsefné) (A Hosszú-hídnál ment ki egy kocsi, elébe két ló befogva, a kocsin a kocsis ült és egy kóbordiák. És ez a diák közel állt Istenhez, ezért tudta, hogy az égen meg fog jelenni egy kocsi, és tudta azt is, hogy mit jelent. Mintha ezt a diákot Isten küldte volna. Az égbolton lévő kocsin egyetlen férfi ült. A diák elárulta, hogy mit jelent. Hogy csak ennyi ember marad meg. Csak ennyi ember marad meg. Egyetlenegy, aki elfért azon a kocsin. Azelőtt többet lehe­tett hallani a megjelent dolgokról. Azelőtt több mindent lehetett látni.) Más kóbordiákok a földön, az emberek világában járnak, az emberek közvet­len közelében. Többnyire egyedül bóklásznak, mindenki számára idegenek, senki nem ismeri őket. Az emberek öregembernek, jöttmentnek vagy koldusnak látják: Dea ischt uein gsei so wia an Herein, a klampids Gwand and so an langa Mantl. En Beattlmaféle. (Olyan volt, mint valami jöttment, rongyos ruha rajta és hosszú köpeny. Koldusféle.) Jobb esetben meteorológusfélének mondják őket, akik járta­sak az ég és időjárás titkaiban. Szélörvény jár előttük, és a szélörvénnyel együtt el is tűnnek. Em Hottr duß, em Weigata odr ackarmo, ufzmal ischt államai uein da gstan­da. Ezek öregemberek vótak, gyalog jártak, és a semmiből ezek egyszerűen ott ter­mettek. Des Gred ischt nach gsei: Jetz da ischt scha wiedr dr vafahri Schualr gsei and dott ischt V au gsei and hat gseit, des and des weatt weara and älts hat eitrof­fa. Vafahrini Schualr, deanni seand ällawail em Hottr duß gsei, annach van sealli iahram Sach seand d Wendsbrauta kamma. Wenn a Wendsbraut kämmt, jetz kämmt en vafahrana Schualr. Ear ischt kamma, nach hendr ihm nachi ischt d Wendsbraut kamma. And mitt'r Wendsbraut ischt ear au wiedr vaschwanda. (Dinier Józsefné) (Kinn a határban, a szőlőben vagy máshol, de mindig csak a határban, egyszerre csak megjelent egy férfi. Ezek öregemberek voltak, gyalog jártak, és a semmiből egyszerűen csak ott termettek. Szájról szájra járt a hír, hogy erre látták a kóbordiá­kot meg arra látták a kóbordiákot. Megjósolta, hogy ilyen és ilyen idő lesz, és olyan is lett. Hol azt mondta, eső jön, hol meg azt, hogy szél, és be is következett. Kóbordiákok, ezeknek az izéjéből 3 2 jöttek elő a forgószelek. Ha már jött a forgó­szél, tudtuk, hogy jön vele a kóbordiák. Megjelent a kóbordiák, és nyomában a forgószél. Aztán a forgószéllel együtt eltűnt ő maga is.) De megjelenhetnek légköri jelenségek kísérete nélkül is csak úgy a semmiből, és ugyanúgy el is tűnnek. Minden alkalommal esőt jósolnak, és az le is zúdul várat­lanul, meglepetésszerűen, hogy felhő sincs sehol az égen, az ég se zörög. Csak 3 2 Az elbeszélésből nem tünt elő, honnan jöttek elő a garabonciások.

Next

/
Oldalképek
Tartalom