Bárth János szerk.: Cumania 25. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2010)
Bereznai Zsuzsanna - Mészáros Márta: Kiskunfélegyháza népi táplálkozáskultúrája (XIX-XXI. század)
278 Bereznai Zsuzsanna - Mészáros Márta iskolai és az üzemi konyhákon úgyszólván mindenhol ugyanazok az ételek készültek. A gyorsétkezdék is megjelentek a városban. Az 1989-90-es rendszerváltás során sorban nyíltak a legkülönfélébb éttermek, melyek közül a hagyományos kínálatot nyújtó helyek a legnépszerűbbek. A HÁZTARTÁSVEZETÉS RENDJE 19 8 A háztartás a paraszti, a polgári, a nemesi családok mindennapi szükségleteinek ellátását szolgáló, a házban zajló szervezett tevékenységrendszer. A paraszti és polgári háztartás munkáit elsősorban a család nőtagjai és a gyermekek végzik - a családi munkamegosztás részeként -, esetenként fizetett alkalmazottak segítségével. A háztartásvezetés a család életében fontos szerepet játszik: az élelmezés, a ruházkodás, a tisztálkodás terén biztosítja az alapvető szükségletek ellátását. A háztartásvezetés elsősorban a lakóházban élő család életének szervezését foglalja magában. De vannak egyéb együtt élő közösségek is, melyek közös tevékenységéhez szükség van e funkciók megszervezésére és munkamegosztás formájában való elvégzésére - ilyen a pásztorok közössége is. A kiskun pusztákon az állataikat legeltető pásztorok kor, felelősség és munkamegosztás szerint tagozódó szervezetet alkottak. Egy-egy nyáj fölött a számadónak volt korlátlan hatalma, övé volt a legelső hely a rangsorban. A számadó főként arra ügyelt, hogy a jószágállomány épségben maradjon, és egészséges legyen, ő irányította a legeltetés rendjét. A számadó helyettese a számadóbojtár vagy öregbojtár volt, aki a napi legeltetést s az éjszakai őrködés rendjét szabta meg, a s rováspálcát is ő kezelte, melyen az állatállományt tartották nyilván. A legnehezebb sorsa a lakosnak, azaz a legfiatalabb bojtárnak volt, mert ő végezte a pásztorállás körüli összes teendőket: rendet tartott a cserénynél, hetente egy-két alkalommal bejárt a városba az élelemért, főzött, vizet hordott, s az éjszakai őrködésben is segítenie kellett. A cserény pásztorépítmény volt, olyan pihenőhely, melyet az állatok állásával együtt továbbköltöztettek. A cserény a pásztorok „háztartásának" legszükségesebb eszközeit tartalmazta: itt tartotta a pásztor a gúnyáját, a tarisznyáját, az edényeit, a tisztálkodási eszközeit, s az állattartáshoz és a tejfeldolgozáshoz szükséges eszközöket. Itt volt a pásztorok tűzhelye is, mellette állt az eleséges taliga, melyben az élelmet szállították a pásztorok. A paraszti és polgári háztartásvezetést illetően a legfőbb történeti források az inventáriumok, a főleg hagyatéki eljárások során készített leltárak, jegyzékek, valamint a főként polgárasszonyok által vezetett háztartási naplók, kéziratos receptes füzetek és egyéb feljegyzések. 1, 8 A fejezet szerzője: Bereznai Zsuzsanna.
