Bárth János szerk.: Cumania 25. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2010)
Bereznai Zsuzsanna - Mészáros Márta: Kiskunfélegyháza népi táplálkozáskultúrája (XIX-XXI. század)
242 Bereznai Zsuzsanna - Mészáros Márta Csányi Vince parasztgazda tanyáján a halat a XX. század közepéig nem fogyasztották. Az 1950-es évektől a piacon szerezték be, melyből hétköznapra halászlét, sült halat vagy rántott halat készítettek. A halászlé harcsából, cigányharcsából vagy napkárászból készült, mellé kockatésztát tálaltak. A módos polgárcsaládok életmódját jól reprezentáló Hoffer Imréné Büchlbauer Róza háztartási naplójában (1890-1913) csupán néhány halétel olvasható: „kagylókba hal" és „hideg hal tartárral" előételként, valamint „Szardíniás kenyér szeletek" és „Hamis hal". 15 4 A XX. század közepéig a halételeknek a félegyházi zsidó konyhán jelentős szerepe volt: vallásuk a tengeri és folyami állatok közül minden pikkelyes és uszonyos halfajtát engedélyez. A halat főleg a szombati napon és különféle ünnepi alkalmakkor fogyasztották. A halfogyasztást a család egyéni ízlése is meghatározta, általában a gyermekeket féltették a szálkáktól. A Kerekes családban csak a zsidó ünnepek alkalmával fogyasztottak halat: a háziasszony egy nagy halból készítette el a négytagú család ételeit, a levest és a sültet egyaránt. A hallevest egész hagymával főzték, fűszerpaprika nélkül. Egyszerű hétköznapi étel volt a paprikás hal, melyhez zsírt egyáltalán nem használtak: az apróra vágott hagymát vízzel felengedve, kevés sóval, borssal és fűszerpaprikával megdinsztelték, majd a halszeleteket is beletették, s néhány perc alatt már el is készült. Hámozott - karikára vagy hasábra - főtt krumplival tálalták. Az ortodox zsidók jellegzetes pészáchi étele volt a dióval töltött hal: ez úgy készült, hogy kihúzták a halat a böriböl, a húsát földarabolták és a dióval összekeverték, majd visszatöltötték a hal bőribe és olajban kisütötték. Ezt a töltött halat {gefllte Fisch) számos más kitüntetett alkalommal is gyakran fogyasztották: pénteken este, szombat este felé (a szombat kimenetele előtt), a hosszúnap előtti könnyű vacsora részeként, a Jom Kippur előtti délután, valamint különféle családi összejöveteleken. Pészáchkor a hal töltelékének a fele maceszmorzsa, a másik fele dió volt, s meg is fűszerezték - vöröshagyma, fokhagyma, só, bors, gyömbér-, melyhez felvert tojást kevertek. A hal levágott fejét külön megfőzték, átpasszírozták, s azt tették a nyers húsra, és azzal főzték, kocsonyásították, a leve megaludt - ebből lett a halkocsonya. Rántott hal is gyakran készült: az apró halakat egészben, a nagyobbakat földarabolva rántották ki. Az is előfordult, hogy csak paprikás lisztbe mártották bele, s úgy sütötték meg. Vajas, sóval-borssal ízesített tört krumplit adtak mellé. Ugyancsak gyakran sütötték a halat paprikás lisztbe forgatva. Egyes családok az ünnepek alkalmával a sütni való halat is a zsidó pékhez vitték bérsütésre. A halételek mellett a vadételek sem tartoztak a gyakran fogyasztott húsételek sorába sem a parasztság, sem a polgárság körében. 1S 4 BÁNKI MOLNÁR Erzsébet 1996. 116, 130-131.
