Bárth János szerk.: Cumania 25. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2010)
Bereznai Zsuzsanna - Mészáros Márta: Kiskunfélegyháza népi táplálkozáskultúrája (XIX-XXI. század)
Kiskunfélegyháza népi táplálkozáskultiirája 215 párszor végighúzgálta, majd neki vetette a jobb könyökét, és mindkét kezével szorította ki a tejet. 1" 2 A XIX. században - a XX. század közepéig, a magángazdálkodás idején a pásztorok a birkatejet a következőképpen dolgozták fel: A fejés után a tejet elszürték az oltóteknőbe, majd amikor föladta a fölit, megfölözték. Ezután a tejet bográcsba öntötték, a katlanon tőgymelegre melegítették, majd beoltották. Amikor a tej megaludt, fakanállal felvágták. Ha két sajtot akartak, kétfelé vágták, s mindkét felét egy-egy sajtosruhába merték, kicsurgatták. A ruha négy sarkát összefogták, összecsavarták, az oltóteknőben kinyomták belőle a savót, mely egy lyukon át egy dézsába csurgott. Ezután a kendőben lévő sajtanyagot a juhász fölfogta, megrázta, majd a sajtruhát megfelelő módon összehajtotta, s a sajtszékbe tette. Este a sajtot a présből kivették, és sós vízbe állították, melyben 4-5 napig állt a sajt. Ezután meleg savóban lemosták, polcra tették, s ott szikkadt. "" A gomolya készítéséhez kétszer fölözött sovány tejet használtak, s erősebb oltót alkalmaztak, mint a sajt esetében. A sajtruhába tett oltott tejet nem préselték, hanem csak 3-7 napig füstölték a katlan melletti polcon. A zsíros túrót a beoltott sajtanyagból készítették, jól kigyúrva, majd túrósbödönbe gyömöszölték. A sajtgyúrás után maradt savóból savótúrót készítettek. A juhvajat tejszínből készítették a XX. század elejéig. 1" 4 A XX. század közepén a magángazdaságok felszámolása véget vetett a hagyományos tejgazdálkodásnak. Ezután már csak kevés juhász vállalta az egyéni gazdálkodást, akik már korszerűbb formában folytatták a tejfeldolgozást. Kiskunfélegyházán ilyen egyéni gazdálkodók voltak Krecz Gyula juhász és felesége, akik 1981-től 2005-ig foglalkoztak juhászattal. A juhtejből készült kiváló termékeiket a félegyházi vásárlók szívesen fogyasztották, kofaasszonyoknak hordták az árut, s még helyi juhászok is bödönszámra rendeltek tőlük juhtúrót. A bárányokat pedig Albániába és Olaszországba exportálták. Krecz Gyula dédapja Erdélyből jött juhász volt, a nagyszülőknek Nádudvaron tejcsarnokuk volt, a sajtkészítéshez is jól értettek. Az 1936-ban Nádudvaron született Krecz Gyula 1949-ben a Bácskába települt, Bácsalmáson ismerkedett meg feleségével, akik az ottani túró- és sajtkészítést is megismerték. 1974-ben lettek egyéni gazdálkodók: Szánkon, majd Bócsán. Bugacon a termelőszövetkezeti szakcsoporton belül saját állománnyal dolgozott. 1981-ben telepedtek le a félegyházi Bankfalu városrészen. A juhász és felesége vándor életük során a különböző vidékek állattartási és tejfeldolgozási szokásait is megismerték, szakmájuk tudásáról oklevelet szereztek, s számos országos versenyen szerepeltek kiváló eredménnyel. Az 1980-as évek elején 900 fölött volt a birkaállomány, majd később 400-500 állatot tartottak, egy fő segítséggel. 10 2 TÁLASI István 1936.216. 10 1 TÁLASI István 1936.217. ""TÁLASI István 1936.217-218.
