Bárth János szerk.: Cumania 25. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2010)

Bereznai Zsuzsanna - Mészáros Márta: Kiskunfélegyháza népi táplálkozáskultúrája (XIX-XXI. század)

Kiskunfélegyháza népi táplálkozáskultiirája 213 oltott tejet a ruhában kúp alakúra húzták fel, és nem préselték. A Mindszenti úti tanyán gazdálkodó Pajkos-Szabó család tehéntejből készített sajtot a XX. század első felében. A friss tejet meglangyították, majd oltót tettek hozzá. Az így megaludt tejet ruhába tették, és kisodorták belőle a savót, azután présbe tették. Ezután sós vízben állt 2-3 napot, majd a tanyaépület előtt szikkadt a deszkán, közben néhány naponként langyos vízzel lemosták, majd visszatették száradni. 3-4 hét alatt készült el. Náluk a sajtot reggelire ették kenyérrel, sajtos tésztához, sajtos nudlihoz használták fel, s palacsintába is tették. A sajtkészítéshez szükséges oltót a XX. század első felében sok helyen otthon, maguk is elkészítették. Amikor a kisborjú még szopós volt (5-6 hetes), levágták, és annak a gyomrából készítettek oltót a sajthoz. A borjút a levágás előtt jól megitatták tejjel, szopott, teleszopta a gyomrot. Amikor kivették a tejjel teli gyomrot, akkor azt kívül-belül jól besózták, összekötözték, és felakasztották a padlásra szikkadni. Néhány hetes száradás után a gyomrot ledarálták, s befőttes üvegbe tették, a kamrában tárolták. Ezt több évig is használhatták. A ferencszállási Czombos Lajos gazda az 1920-30-as években a tanyaszomszédjától, Tréfás Tóthéktól vásárolta a borjúgyomorból készített oltót. Azt egy kis ruhába beletették, s bele lett csiingesztve a tejbe. Aztán beleterítettek egy ruhát egy nagy tálba, beleöntötték az oltott tejet, majd göngyölgették a ruhát, hogy kifolyjon belőle a savó. Ezután megfordították végre, megcsavarták a ruhát mind a két végén kerekre formálva. Ekkor beletették a sajtszékbe, mely a két végén le lett csavarozva. A sajtot az eresz alatti polcon szárították, közben 3-4 naponként megmosták. Egy hétnél tovább nem tartották az eresz alatt a sajtot, mert akkor nagyon beköpték volna a legyek. Tarhó. Félegyházán a tarhókészítés a tanyai gazdaságokban általában a XX. század közepéig, a magángazdálkodás idején volt szokásban, egyes családok azonban még az 1960-70-es években is fogyasztották, melynek készítése a nők feladata volt. A Pajkos-Szabó tanyán a tarhó úgy készült, hogy a tejet a forralás után langyosra visszahűtötték. Az előző tarhókészítés során magot kellett hagyni a tarhóból, azt a tejjel összekeverték, letakarták, s két óra alatt megaludt. Csányi Vince gazda tanyáján a tahót tehén- és birkatejből felesen készítették. A tarhómagot ők a gyógyszertárból vették az 1960-as évektől, de korábban a pásztoroktól szerezték be, akik borjú- vagy birkagyomorból készítették. A beoltott tejet párnák közé tették, s két óra múlva elkészült. Frissen fogyasztották reggelire, uzsonnára, de az aratásba is magukkal vitték. A tarhó állagát tekintve keményebb, mint az aludttej, savanykás ízű. A városi polgárasszonyok a család szükségletére szánt tejtermékeket a keddi és a pénteki piaci napokon szerezték be, ahol volt külön tejpiac is. A tejet levesek, főzelékek, mártások készítéséhez használták fel, tejjel vagy tejföllel ételeket habartak, a túróval és a sajttal tésztaételeket, süteményeket készítettek. A tejtermékek a XX. században már a mindennapi étkezések részét képezték. Az iparos és kereskedőcsaládok gondos háziasszonyai a megvásárolt tejből az aludttejet, a tarhót és a