Bárth János szerk.: Cumania 25. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2010)

Bereznai Zsuzsanna - Mészáros Márta: Kiskunfélegyháza népi táplálkozáskultúrája (XIX-XXI. század)

212 Bereznai Zsuzsanna - Mészáros Márta a vizet. Marékba fogták, s kitapsikolták belőle a vizet. Az írós vajat sütéssel tartósították - az volt a sült vaj. Szép sárgára sütötték ki. A sült vaj nagyon sokáig, akár egy évig is eltartható volt. Így emlékszik erre Czombos József tanyás gazda: Itt 42 hold földje volt a Pór Lajos tekintetes úrnak. Akkor mi 3 mázsát fizettünk neki, haszonbért holdanként. Nem 40 kilót, mint a téesznek, holdanként. És akkor őneki meg volt az, hogy a 3 mázsát megadjuk, akkor ráadásul 150 kilós hízó, 12 pár csirke, 6 kiló sült vaj - az neki egész éven keresztül elég volt. Tehát az 1920-3 0-as években a haszonbérleti szerződésekben a sült vaj is szerepelt. A vaj alja pedig úgy készült, hogy lisztet tettek a vajba. A leszűrt vaj alján apró törmelék volt, ezt grízes liszttel pirították meg. Kenyérre kenve fogyasztották, valamint felmelegítették, s főtt száraztésztára és núdlira használták fel. A vajas ételeket főleg böjti napokon hasznosították zsír helyett. Túró. Az aludttejből többféle túró is készülhetett. A XX. század első felében a Czombos tanyán a megaltatott tejet fölöntötték ruhába, a savó kifolyt belőle, az elkészült friss túrót pedig összegyúrták tejföllel. Érett túrót is készítettek: nagy köcsögben volt élesztve a túró, mely sokáig elállt. Az két hét alatt készült el. Úgy csinálták az érett túrót, hogy a régit mindig fölfrissítették, összegyúrták az új túróval. Azt tartották, hogy az érett túró annál finomabb, minél régebbi. A vajkészítéskor kimaradt íróból pedig savótúrót készítettek. Az említett gazdaságban általában 42 darab tehén és borjú, valamint 40 darab birka is volt - náluk a tehén- és a juhtejet mindig összevegyítették, s minden tejtermék ebből a vegyes tejből készült. Nem készült külön juhtúró. A Csányi család Csongrádi út melletti tanyás gazdaságában a sovány túrót tejföllel keverték, s így fogyasztották. Só, paprika és vöröshagyma hozzáadásával az 1930-as évektől körözöttet is készítettek belőle, melyet reggelire, uzsonnára vagy vacsorára fogyasztottak. A Pajkos-Szabó család Mindszenti úti tanyáján az aludttejet a kemencében megmelegítették, vászonruhába tették, s kicsurgott belőle a savó. A friss túrón kívül érett túrót is készítetek: a friss túrót megsózták, s két héten át mindennap átgyúrták - ezután egy hónapig is elállt. A túrót náluk reggelire, uzsonnára és vacsorára kenyérrel fogyasztották, vöröshagymával, retekkel, paprikával vagy paradicsommal. A túró füstölését a XX. század elején még gyakorolták Félegyházán. A füstölt túrót pásztorok, kubikusok ették, mert sokáig el lehetett tartani. Sajt. A többféle állatot tartó parasztok általában nem készítettek sajtot külön tehéntejből, valamint külön birkatejből, hanem az állatok tejét összeöntötték. A birkatej feldolgozásának a specialistái a juhászok voltak. Csányi Vince parasztgazda tanyáján az 1940-es években azonos arányban használták fel a tehén- és a birkatejet. A tejet meglangyosították, majd oltót tettek bele, melyet a patikában vagy a piacon, a sajtkofától szerezték be. így a tej két óra hossza alatt megaludt. Majd ruhába tették, kinyomkodták belőle a savó nagyját, majd a sajtszéken lepréselték. A friss sajt egy hétig volt a présben. Az érett sajtot a padláson 1-2 hónapig érlelték. Az ugyancsak 1:1 arányú tehén- és birkatejből gomolyasajtot is készítettek: az