Bárth János szerk.: Cumania 25. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2010)

Bereznai Zsuzsanna - Mészáros Márta: Kiskunfélegyháza népi táplálkozáskultúrája (XIX-XXI. század)

200 Bereznai Zsuzsanna - Mészáros Márta egyetlen versenytárs volt: egy Winkler nevű mézesbábos. Pogonyi Mihály Budapesten a híres Beliczai cégnél tanult 1947^9 között. Az összegyúrt mézes tésztát nyújtó és kiszúró formákkal kiszaggatták, majd egy napig pihentették a sütőlemezen. A megsült, majd kihűlt tésztát pirosra festették, s díszítőmasszával látták el, amely kristálycukorból, tojásfehérjéből és burgonyalisztből állt. A tésztát a XIX-XX. század fordulóján még díszesen faragott ütőfába nyomták. Ilyen formák voltak a virágos tányér, a huszár, a szív, a kard, a ló, a baba és ez adta meg a formából kivett tészta díszét. Pogonyiék is áttértek az ütőfáról a különböző alakú fém kiszúrókra az 1950-es években. Napjainkban a legkedveltebb formájuk a tükrös szív. A mézeskalács a vásárok, a búcsúk kedvelt csemegéje és ajándéka volt gyerekeknek, szerelmeseknek. Pogonyi Mihály és Judit napjainkban is 14-15-féle mézes árut készítenek, a díszmunkák mellett többféle puszedlit is. A városban hét cukrász váltott iparengedélyt 1884 és 1914 között. Ifj. Toll Ignác elsőként, akinek hirdetései rendszeresen megjelentek a helyi újságban. Mihálka Géza 1889-ben nyitotta meg cukrászdáját, amelyet öt év után 1894-ben Hollmayer Alajos vett át. Az üzlet a Kocsis-féle házban volt. Varga Nagy András és Drazsovszky János munkálkodása rövid életű volt Félegyházán, hamar lemondtak iparukról. Attyemcser Radivoj 1909-ben, Kristó Sándor 1910-ben váltott iparengedélyt/" A cukrászdák elsődleges ajánlatai a legújabb és legfinomabb dísztorták voltak: Fedora-, Pécsi-, Dobos-, Stefánia-, Mocca-, Hungária-, puncs-, narancs-, csokoládé", dió-, mogyoró krémtorták. Emellett mignon, krém, desszert, kávé és teasütemények bővítették a választékot, valamint saját készítésű cukorkák, fagylalt, parfé, gyümölcskocsonyák, befőttek, szörpök. Természetesen kávé, meleg italok és tea is várta a tisztelt nagyérdeműt. A cukrászdák mindennap nyitva voltak, már reggel hét órától este hatig. Legnagyobb forgalomra azonban csak vasárnap számíthattak: mise után a nép ellepte a kávéházakat, vendéglőket, cukrászdákat. Délután a korzózás alakalmával is gyakran előfordult, hogy a sétálók beültek csevegni üzleteikbe egy-két finom sütemény mellett. A napi forgalmat kiegészítették a rendezvényekre, a lakodalmakra, a születésés névnapokra, a keresztelőre és bérmálásra felvett megrendelések. A nagy naptári ünnepek sem múlhattak el édességek nélkül, hiszen húsvétra „tojásokat" készítettek, karácsonyra cukorkát, fenyődíszeket és szaloncukrot. A korabeli újsághirdetésekből látszik, hogy a cukrászok igyekeztek minden igényt kielégíteni, hogy minél több édességkedvelő vásárlót becsalogathassanak az üzletbe. Természetesen vállaltak házhozszállítást is, ha úgy kívánta a megrendelő. A félegyházi cukrászdák üzletei frekventált helyen voltak. Az üzleti élet ebben a kis városban is a főutcára korlátozódott, ezért minden kereskedő, iparos, vendéglős és cukrász itt próbált megfelelő helyiséget találni. Az iparengedélyekből kitűnik, hogyan változtatták székhelyüket, próbáltak egyre forgalmasabb helyen üzletet nyitni. Ahhoz, hogy biztos lábav Iparigazolványok bejegyzése „A" lajstrom 1884-1910, Polgármesteri Hivatal Kiskunfélegyháza.