Bárth János szerk.: Cumania 25. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2010)
Bereznai Zsuzsanna - Mészáros Márta: Kiskunfélegyháza népi táplálkozáskultúrája (XIX-XXI. század)
Kiskunfélegyháza népi táplálkozáskultiirája 187 Erjesztő nélkül készült sült tészták Elsősorban a szegényparaszti családok hétköznapi étkei közé tartoztak az egyszerű sült tésztafélék, vagy ínséges időkben fogyasztották. A tehetősebb polgári, iparos és kereskedő családoknál ismeretlen volt. Ezek között a bodag volt a legegyszerűbb. A szegényparaszti Kurucz családjában az 193CM10-es években pákai pusztán egy kanál zsír, vagy olajat, kevéske sóval és vízzel összekeverték majd, liszt hozzá adásával közepes tésztát gyúrtak. Az ujjnyi vastagra kinyújtott tészta tetejét bevagdosták, tojással megkenték és köménymaggal megszórták. Lassú tűznél sütötték. A kukorica málé kukorica lisztből sütött lepényféle, amelyet még az 1950-es években böjti alkalmakkor készítettek. A tehetős birtokos Dobos családban, Andrássi Jánosné Dobos Veronika gyermekkorában az 1930-as évek elején édesanyja tejjel keverte el a finomra őrölt kukoricalisztet, sóval, kanálnyi zsírral, kevés cukorral jól kikeverte, majd tepsibe öntötte és kisütötte. ...persze kemencében, cukorral megszórta a tetejét, így édes volt és piros a teteje. A szegényparaszti Kurucz családjánál cukros vízben főzték kása fmomságúra a kukoricalisztet, majd kihűlés után zsírozott tepsibe tették, és lassú tűznél megsütötték. Vaníliás cukorral és lekvárral fogyasztották. A csíramáié is böjti eledel volt. 6 X A tanyán élő szegényparaszti Bihal családban így készítették az 1940-es évek végéig: 8 napig csíráztattuk a búzát, utána megtörtük, szitára öntöttük és kicsurgott. Rozsliszttel összevegyítettük, olyan keménységűre, mint a nokedli tésztája. Azonnal lehetett sütni. A tepsit jól kizsíroztuk. Ha jól megsült, akkor volt finom. A tehetős birtokos Dobos Veronika családjában a háború után, az 1940-50-es években nagyon sokat sütöttek. Úgy emlékezett, hogy édesanyja szitán áttörte az áztatott tejes levet, majd ebbe keverte bele a rozslisztet. Nagyon finom édes pite volt. Ma úgy mondjuk, hogy teljes értékű eledel volt. A tejes pite az egyik legkedveltebb, napjainkban is készített tésztaféle. Latyapitének is nevezték. Sűrű palacsinta tésztát készítettek. A tepsit zsírral kikenték, majd a tésztát beleöntötték. A forró kemencében egy óra alatt sült meg, majd olvasztott vajjal meglocsolták. Miután megsült, még langyosan felszeletelték és porcukorral megszórták. Sok helyen leves után ették tésztás napokon. ízlés szerint lekvárral is fogyasztották. A tejes pite élesztővel készített változata is nagyon kedvelt volt Félegyházán, amelyetés kelt, vagy kőtt tejes pitének neveztek. Zsírban sült tészták A krumplis pogácsa szintén azon sült tészták közé tartozik, amelyet gyakran készítettek XIX. század végétől a paraszti az iparos és a kereskedő családokban egyaránt. Nagyon ízletes és laktató volt, még napjainkban is készítik. Alapja az ún. 6 8 Lásd a Kásák és a pépek fejezetben.
