Bárth János szerk.: Cumania 25. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2010)
Bereznai Zsuzsanna - Mészáros Márta: Kiskunfélegyháza népi táplálkozáskultúrája (XIX-XXI. század)
188 Bereznai Zsuzsanna - Mészáros Márta nudlitészta. A főtt és átpasszírozott krumpliból liszttel, tojással gyúrható tésztát készítettek. Kinyújtották és kerek pogácsaszaggatóval kiszúrták, majd bő zsírban vagy olajban kisütötték. Ízesítés nélkül is fogyasztották, de legtöbb családban a két pogácsát lekvárral összeragasztották. Böjtben, tésztás napokon ebédre készült. A tejes pitéhez hasonlóan a krumplis pogácsa tésztájába is kevertek élesztőt. Más változata szerint nem zsírban, hanem tepsiben sütötték ki a kiszúrt pogácsákat, de ez Félegyházán kevés háztartásban voltjellemző. A herőce vagy más, ismert nevén csörgefánk, csörögefánk, szintén napjainkig készített, kedvelt édes tészta. Nagyon egyszerű: a lisztet, a tojást, kevés cukorral, sóval és tejföllel összegyúrták, majd kinyújtva négyszögletesre vágták a csörögemetélővel. A közepén hosszában bevágtak, és az egyik sarkát a tésztának átfordították. Az érdekes alakzatú tészta a sütés után is jól mutatott. Porcukorral és fahéjjal ízesítették. Vakulya Mária családjában az 1940-50-es években azt tartották, hogy pálinkát is tenni kell bele, hogy jó hólyagos legyen. Farsang idején sütötték, valamint vasárnapi csemege volt ebéd után, kártyázás közben. A bába foga hasonló a herőcéhez, csak több cukorral és tojással készült, amelyet habnak felvertek. Szalagárét vagy sütőport tettek hozzá. Az összegyúrt és kinyújtott tésztát ujjnyi vastag rudakra felvágták, majd kettőt-kettőt érdekesen összeforgattak. Zsírban vagy olajban sütötték ki, majd vaníliás porcukorba forgatták. A földműves Csányi családban az 1900-as évek elejétől minden vasárnap és ünnepek alkalmával sütöttek délutáni ropogtatni valónak. A palacsinta már a XIX. század végétől minden családban előfordult. Liszt, tojás, kevés cukor és só, valamint tej hozzá adásával és hígításával készült a folyós tészta, amelyet serpenyőben zsíron vagy olajon, mindkét oldalát megsütve készítettek. Maga a szó erdélyi eredetű, ujjnyi vastag kelt lepényt jelentett, amely sütőkövön sült. Urasan a vékony tészta készült élesztő nélkül. 6 9 Eredetileg töltetlen volt a XVI. század végén, csak cukorral hintették meg. Hoffer Imréné Büchlbauer Róza háztartási naplójában " az 1900-as évek elején feljegyzett úri vacsorák étrendje között egy alkalommal szerepelt „diós palacsinta sotóval ". Ebből is látszik, hogy csak hétköznapokon készítették a palacsintát, ha mégis a vendégváró étlapon szerepelt, akkor különleges töltelékkel, és öntettel tálalták. A palacsinta a paraszti és a polgári konyhán csemegének számított. Legtöbbször baracklekvárral, cukrozott kakaóporral, túróval fogyasztották. Félegyházán kedvelt a kelt palacsinta, amelynél a híg tésztába élesztőt is kevertek, így a kisült tészta vastagabb és puhább volt. Az újabb keletű töltelékek között találjuk a krémmel töltött palacsintát, amely tojásfehérje-habbal lazított, grízes lisztből és tojás sárgája hozzáadásával készített főzött tejes krémmel ízesített. A XX. század második felétől a pudinggal ízesített palacsintát is elterjedt. A legtöbb családban egyenként betöltötték, feltekerték, és úgy fogyasztották. Más családoknál az asztalra 6 9 K.1SBÁN Eszter 1997. 527. 7 0 BÁNK.INÉ MOLNÁR Erzsébet 1996. 117.
