Bárth János szerk.: Cumania 25. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2010)

Bereznai Zsuzsanna - Mészáros Márta: Kiskunfélegyháza népi táplálkozáskultúrája (XIX-XXI. század)

184 Bereznai Zsuzsanna - Mészáros Márta Levesbetétként készített főtt tészták Elsősorban gyúrt tésztából készültek a levesbetétek, vagyis a levesben főtt tésztafélék. Itt a tojások száma meghatározó. Egész tojásból is készítették, de akkor az igazi, ha csak a tojás sárgáját használták fel. A tészta állaga, íze és színe annál jobb és szebb volt, minél több tojást tartalmazott. Hétköznapi és vasárnapi használatra 4-6 tojásból készítették, ünnepi alkalomra 8-10 tojással. A tojásokhoz adagolták a lisztet, annyit, amennyit felvett, valamint egy kevés sót. Vizet nagyon ritkán adtak hozzá, mert az csökkentette az eltarthatóságát. A tésztát simára kellett gyúrni, majd pihentették a cipót. A nyújtás a kemény tészta miatt nehéz volt. A formázás hasonló módon történt, mint a gyúrt tésztánál. A vékonyra nyújtott levelet feltekerték a nyújtófára és elvágták hosszában, majd újból megfelezték. Többféle formát alakítottak, de elsősorban a leves határozta meg. A cérnametélt készítésénél a tésztacsíkot nagyon vékonyra vágták, majd széthúzták a terítőn, hogy megszáradjon. Ünnepi húslevesek tésztabetétje volt, amelyet külön főztek meg a húslében, de tálaláskor beletették a levesestálba, és együtt vitték fel az asztalra. A csigatészta - amelyet h'idgégének is neveztek Félegyházán, - szintén ünnepi alkalomra készült, elsősorban a lakodalmi húsleves tésztájaként ismert. A kinyújtott tésztát kisebb kockákra vágták. A tészta formázásához használták a kiszolgált szövőszék bordáját vagy ehhez hasonló rovátkolt falapot és egy orsó alakú, egyik végén hegyes fapálcikát. A kockát a bordára tették és a pálcika hegyes végét a kocka sarkára helyezték, majd rásodorták. A feltekeredésnél rányomták a bordára, hogy szép recés legyen a tészta. Apró kockatésztát is készítettek, amelyet a félegyháziak a pecsenyelevesnek nevezett húslevesbe főztek. A sifni tészta kicsit ferde, rombusz alakra van vágva. A zöldséglevelekbe főzték. Az eperlevél formát csörögemetélő segítségével alakították ki. A kinyújtott tésztát apró kockákra vágták, a széle így cakkos lett. A lebbencs tésztát már említettem, mint gyúrt, tördelt tésztát, amelyet levesbetétként is használtak. A reszelt tésztát, amelyet nem nyújtottak ki, csak belereszeltek a levesbe, a lusta asszony tésztájának is mondták. A gyúrt levesbetéteket megszárították és vigyázva, hogy ne törjön, vászonzsákban vagy papírdobozban tárolták. Általában egy hónapra való adagot készítettek előre, ha volt egy kis ideje a háziasszonynak. Kamrában, spájzban szellős helyen tartották. Felhasználáskor csak beleszórták a kívánt mennyiséget a levesbe és abban megfőtt.