Bárth János szerk.: Cumania 25. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2010)
Bereznai Zsuzsanna - Mészáros Márta: Kiskunfélegyháza népi táplálkozáskultúrája (XIX-XXI. század)
Kiskunfélegyháza népi táplálkozáskultiirája 185 A gyúrt csipetkét vagy csipedett tésztát, valamint a krumplis tésztából készült gölödint és a tarhonyát is szívesen használtak a levesek dúsítására. Kedvelt levesbetét volt a grízgaluska, a májgaluska, a gombóc, és a húsgombóc. A grízgaluska készítésekor a búzadarát zsírral, majd tojással és sóval keverték el. Egyes házaknál a háziasszonyok a tojásfehérjét habbá verték, és úgy keverték a masszához. A galuskát készítették el először, majd utána fogtak hozzá a leveshez, mert akkor volt igazán jó galuska, ha legalább egy órát állni hagyták. Amikor a leves felforrt, kanállal szaggatták bele a grízes tésztát, és jól átfőzték. A májgaluska készítésekor a disznó vagy a borjúmájat lekaparták, esetleg ledarálták. Zsírban megdinsztelték a hagymát, majd összekeverték a májpürével, a tojással, a fűszerekkel (főleg a majoránnától volt nagyon ízletes) valamint búzadarával. Ezután állni hagyták, majd külön sós vízben kanállal gombócokat formálva kifőzték, hogy a leves ne legyen zavaros tőle. A húsgombóc hasonlóan készült, csak darált marhavagy disznóhúst használtak hozzá. A félegyházi zsidó családoknál a laskás gombóc és a maceszgombóc kedvelt levesbetét volt a XX. század első felében. A pészachi húslevesbe főzték bele. A laskalapot beáztatták, kinyomkodták, 2-3 tojást tettek hozzá, libazsírral, sóval, reszelt gyömbérrel és szerecsendióval összedolgozták. Állni hagyták, hogy összeérjen. Közben megfőzték a húslevest, a végén ebbe főzték bele az öklömnyi nagyságú gombócokat. 5'' A szegediek úgy tartják, hogy az egyik legjellegzetesebb ételük a tarhonya és bizonyíthatóan ez a török eredetű étel innen terjedt el Magyarországon. A krumplis tarhonya, ritkább nevén a keménytarhonya a legkedveltebb. A pörkölttarhonyába nem tettek krumplit, bő zsírral készítették. Ezt az ételt Újkígyóson öregtarhonyának nevezték/'" Csongrádon is minden családban készítettek tarhonyát, a nyár közepén egy egész évre valót. A pirított és a kemény tarhonyát ki tejjel, ki vízzel engedte fel ezen a vidéken. 6 1 A levestésztákat Szegeden és Csongrádon is frissen készítették, és használták fel. A kinyújtott tésztát levélnek nevezték. Kedvelték a vízimadarak tojásait, valamint a kacsatojást is. Ünnepi levestészta volt a csiga, amelyet Szegeden lúdgegőnek, lúdgegenek mondtak.' A száraztészta, amelyet Szegeden is akár több hónapra előre gyúrtak és szárítottak, a tésztás napokon kifőzve készítették el. A csusza az egyike a vendéglőkbe bekerült szegedi ételkülönlegességeknek, amelyet a halászlé utáni fogásként kínáltak. 6 , A tésztás ételek fogyasztását ezen a vidékeken is meghatározták a heti böjtös napok. Csongrádon és Szegeden kedden és pénteken, a Jászságban szerdán és pénteken fogyasztottak, elsősorban főtt tésztás ételeket. 5 9 BEREZNAI Zsuzsanna gyűjtése Mosonyi Antalné „fotós Marikától" 1996. 6 0 BÁLINT Sándor 1977. 123-127. 6 1 SZŰCS Judit 2003. 9. 6 2 BÁLINT Sándor 1977. 123. 6 3 BÁLINT Sándor 1977. 123.
