Bárth János szerk.: Cumania 25. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2010)

Bereznai Zsuzsanna - Mészáros Márta: Kiskunfélegyháza népi táplálkozáskultúrája (XIX-XXI. század)

Kiskunfélegyháza népi táplálkozáskultúrája 181 ni. A metélt lehetett ujjnyi vastag hosszú, vagy rövid csíktészta, ezen felül vágtak kiskockát, nagykockát, illetve tépkedve szabálytalan alakú tésztát is készítettek. A csipetkét kétféle módon készítették. Egyes helyeken a kinyújtott, tenyérnyi darabokra felvágott tésztát egyenként kézbe vették, és a másik kézzel, két ujjal lecsipkedték, szétterítették, hogy kissé száradjon, majd kifőzték. Az egyszerűbb, sietősebb lehetőség az volt, amikor nem nyújtották ki a tésztát, csak a cipót csipedték szét. A tördelt tészta egyik kedvelt fajtája Félegyházán a lebbencs. Ehhez keményebb gyúrt tésztát készítettek, víz hozzáadása nélkül, majd kinyújtották, szabálytalan alakú darabokra feltördelték, és megszárították. Ezt a tésztát vászonzacskóban, szellős helyen tárolták. Felhasználáskor zsírban megpirították a tésztát. Leves levében megfőzték, vagy keménylebbencset készítettek belőle, amely egy sűrű egytálétel, füstölt szalonnával, hagymával, paprikával, krumplival. Bográcsban is megfőzhették. A gyúrt tésztát kifőzés után ízesítették. A család igényei szerint sósán és édesen is fogyasztották. Metéltet, vagy csíkot vágtak, ha mákos, diós, prézlis, tojásos vagy sajtos tésztát készítettek. Kockatésztát használtak a káposztás, krumplis és túrós tésztához, és csuszához. Csipedett tésztát készítettek a tojásos, sajtos, lekváros főtt tésztához, de paprikásba, húsos ételhez is főzték. A mákos tésztát vagy mákos csíkot, mácsíkot, ahogy Félegyházán nevezték, mézzel is fogyasztották. A prézlis tészta száraz kenyér ledarálásával készült, amelyet zsírban vagy olajban megpirítottak. Hasonló tészta a darás vagy grízes, amelynél a búzadarát pirították meg hasonló módon, és forgatták bele a kifőtt csíktésztát. Sósán, de cukrozva, lekvárral is fogyasztották. A sajtos tészta később terjedt el, az 1920-30-as évektől lett általános. Akkoriban tejfölt sem tettek rá. A túrós tészta, amelyet inkább cukrosán, a csuszát, amelyet viszont sósán, megsütött szalonnadarabokkal tálaltak, sokkal népszerűbb, és gyakran fogyasztott tésztaféle volt. A káposztás tésztát cvekedlinek is nevezték, ahol a lereszelt és megdinsztelt káposztát forgatták össze a kifőtt tésztával, sósán, borsozva, de cukrosán is megették. A krumplis tésztát grenadir vagy granodin marsnak, vagy gránátos kockának is hívták. A megfőtt és kockára vágott krumplit beleforgatták a zsírban megdinsztelt pirospaprikás szaftba. Félegyházán a legtöbb családnál összetörték, és a krumplipéphez adták hozzá a főtt nagykockatésztát. A gyúrt tészták sorába tartozott a derelye, amely töltött tészta. A kinyújtott levelet elfelezték, majd derelyevágóval vékonyan bejelölték a négyzeteket. Mindegyik közepébe szilvalekvárt tettek, majd ráhajtották a tészta másik felét. A bejelölt vonalak mentén lenyomkodták, és derelyevágóval feldarabolták a tésztát. Még egyszer jól lenyomkodták a rombusz alakú tésztadarabok széleit, hogy főzés közben szét ne nyíljon, és bele tették a forrásban lévő vízbe. Óvatosan főzték. Közben zsíron prézlit (kenyérmorzsát) pirítottak. A kifőtt, lecsurgatott tésztát beleforgatták a prézlibe. Cukrozva fogyasztották. Elsősorban a polgári konyha édes tésztája volt.