Bárth János szerk.: Cumania 25. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2010)

Bereznai Zsuzsanna - Mészáros Márta: Kiskunfélegyháza népi táplálkozáskultúrája (XIX-XXI. század)

182 Bereznai Zsuzsanna - Mészáros Márta A gyúrt tésztát, ha nem levestésztának készítették, akkor kissé lágyabbra hagyták, vízzel gyúrták össze. A legtöbb helyen egy vagy két adagot is készítettek egyszerre. A felvágott vagy csipedett tésztadarabokat megszárították. Vászonzacskóba tették, és a kamrában tárolták felhasználásig. Makány Józsefné Kormos Marika az 1950-es évektől a háromtagú családnak egy levél tésztát 20-25 dkg lisztből és két tojásból készített. Ez a mennyiség egy ebédre elég volt a családnak. Fekete Jánosné Vízhányó Marika is csak annyi tésztát gyúrt be, amennyi egy étkezésre kellett. A hat fős családban egy személyre 10 dkg lisztet számolt. A tészta főzésére külön fazekat használtak. A szűréshez a paraszti háztartásokban cserép, később már a polgári konyhán használatos zománcos fém szűrőkanalat használtak. A megfőtt tésztát az ízesítésnek megfelelően lábosba vagy cserép, esetleg porcelán, az 1960-as évektől jénainak nevezett tűzálló tálba is tették. A kész tésztát a legtöbb családban abban tálalták, amiben elkészítették, ne hűljön el, és hogy ne szaporítsák a mosatlant. A gyúrt főtt tésztát legtöbbször ebédre, második fogásként fogyasztották. Mindenki külön tányérból, villával ette. Ünnepeken főtt tésztát inkább köretként fogyasztották húsok mellé. Az 1970-es években tésztaüzemeket létesítettek, amelyek a gyúrt tésztákat nagyüzemi módon állították elő, és száraztészta formájában kereskedelmi forgalomba hozták. Kiskunfélegyháza közelében Kunszálláson az Alkotmány Tsz melléküzemágaként működött tésztaüzem. Különböző formájú és méretű tésztákat 4050 dkg-os celofán csomagolásban lehetett megvásárolni. Ezzel megkönnyítették a háziasszonyok munkáját, hiszen a dolgozó nőknek kevesebb idejük jutott a háztartás vezetésére. A hagyományos tésztás ételek megmaradtak, csak már nem saját gyúrású tésztából készültek. Azok a háziasszonyok, akik az 1940-es évek előtt születtek, sokáig készítették a házi gyúrt tésztát. A következő generáció még megtanulta, de már nem készítette, napjaink háziasszonyai nem is tanulták meg a házi tészta fortélyait. A száraztészta-választék folyamatosan bővült. Elsősorban az olasz tészták váltak kedvelté az 1980-as évektől. A hosszú csőtésztából készült paradicsomos, sajtos spagetti, makaróni szinte minden családban gyakran fogyasztott főétel lett. Ezen túl, az 1990-es évek végén megjelentek a töltött és zöldséges tészták. A főtt tészták ízesítése bővült a húsos mártásokkal és a különböző szószokkal, amelyeket készen is meg lehet vásárolni. A közétkeztetésben a hagyományos és az új tésztafélék is megtalálhatóak. A heti két tésztanapot is sok családban tartják, de nem a régi étkezési szokásokból kiindulva. Galuska Liszt, tojás és sós víz hozzáadásával készült, de a gyúrtnál lágyabb tészta, amelyet fakanállal vertek ki, majd szaggatták. A tésztát kanállal adagolták a forrás-