Bárth János szerk.: Cumania 25. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2010)
Bereznai Zsuzsanna - Mészáros Márta: Kiskunfélegyháza népi táplálkozáskultúrája (XIX-XXI. század)
172 Bereznai Zsuzsanna - Mészáros Márta A házi kenyér fogyasztása A XX. század közepéig a friss sütés után a kihűlt kenyeret a gazda, a családfő szegte meg, a késsel keresztet rajzolva az aljára, de volt olyan háztartás, ahol az édesanya kezdte meg, ugyan ezzel a szertartással. A vallásos családoknál ez a szokás még napjainkban is él. Általában az elsőnek bevetett kenyeret vágták fel először, majd étkezés után kenyeres szalvétába csomagolták, és vessző, vagy szalmakosárba helyezték az asztal melletti a sarokpadra, vagy kanapéra. A paraszti étkezés során, a tésztán kívül szinte mindenhez fogyasztottak kenyeret. Néhány levesfélébe, mint a rántott és a köménymagos beleaprították. A bab-, és a krumplileveshez, az egytálételekhez, a paprikásokhoz és egyéb húsokhoz is fogyasztottak kenyeret. A főtt ételek mellett a hideg reggeli és vacsora fő tápláléka volt. Gyakran fogyasztották tejbe aprítva is. A kenyeret késsel soha nem vágták bele a tejbe, mert úgy tartották, hogy megrepedezik a tehén tőgye vagy véres tejet ad. A száraz kenyeret eltették, lereszelték és prézlinek használták. ínséges időben készítettek bodagot is, amely élesztő nélküli kenyértészta volt, kis cipónak vagy lepénynek formálva. A házi kenyér haja vastag és sültebb volt, a bele tömörebb, mint a XX. század 60-as éveitől a kenyérgyárban készített kenyérnél. A felvágott kenyér szeletét karajnak, karéjnak nevezték, a végét pillének vagy serclinek. Igen kedvelt volt a kenyér oldalán kifordult, megsült csomós rész, amit gyürkének hívtak. A polgári konyhán a XX. század elejétől a főtt ételeknél - a köretek bevezetésével - háttérbe szorult a kenyérfogyasztás, de mindig fontos táplálék maradt. A gabonát az év jeles alkalmai előtt őröltették meg. Az ünnepi előkészület során szombaton sütötték meg a kenyeret. Karácsonyra, lakodalomra az új kenyér megszegése jelentette a megújulást, az ünnep kezdetet. Húsvét előtt, a böjt utolsó hetében - amit fekete hétnek neveztek a félegyháziak - csütörtökön sütötték meg az új kenyeret. Böjtidőben olajba mártva is fogyasztották a kenyeret. Cipót külön sütöttek a koldusoknak, a szegényeknek karácsonykor és halottak napján. A templomhoz, a temetőhöz vitték vagy a szegényházba. Szent Antal kenyerének nevezték, így nyújtottak alamizsnát az elhagyatottaknak. 4 1 A búza és a kenyér szentség volt, amely Krisztus testét jelképezte, a Jóisten áldásának tartották. Nagy tisztelet övezte. Gyalázni, pocsékolni nem volt szabad. Ha leesett a földre, felvették és megcsókolták. A homokos területeken rozslisztből készítették a kenyeret, de ha lehetett itt is kevertek hozzá búzalisztet. A kenyértészta szaporítására, valamint a tartósság növelésére általánosan elterjedt volt a főtt burgonya hozzáadása a tésztához. ínséges időkben kukoricából, árpából is sütöttek kenyeret. A Jászságban a szombati sütés volt a jellemző, mert a pénteki kenyér szerencsétlenséget hoz. Az előző sütésből megmaradt kovászt, kóborkovásznak nevezték. Kiegészítésként a komlóval, árpáJ 1 ZSIGMOND Konrád 1902.
