Bárth János szerk.: Cumania 25. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2010)

Bereznai Zsuzsanna - Mészáros Márta: Kiskunfélegyháza népi táplálkozáskultúrája (XIX-XXI. század)

164 Bereznai Zsuzsanna - Mészáros Márta A ganca kukoricalisztből készült főtt pép. Egyszerűbb változatában a meleg vízzel lisztből kikavart tésztát állni hagyták, hogy édesedjen, majd lobogó forró vízben megfőzték a kanállal beleszaggatott tésztát. Számos paraszti konyhán még ma is készítik a ganca előbbinél ízletesebb változatát: a kukoricalisztet sóval-cukorral felvert, meleg vízzel hígított tojásokhoz adják, s kikavarják. A forrásban lévő vízbe kanállal beleszaggatják a tésztát. Ha megfőtt, leszűrik, s forró zsírban megfuttatott prézlivel keverték el hagyományosan, újabban reszelt sajttal szórják meg. Petőfi szálláson a kukoricaganca felesen vegyített búza- és kukoricalisztből készült. „Lassan, állandó kevergetés közben beleszórták a forró vízbe. Amikor besűrűsödött, félretették hűlni, majd evőkanállal kiszaggatták. A gancát általában körítés nélkül, olykor pirított morzsával, túróval vagy cukorral megszórva, hidegen ették."

2

0 A gombóc hasonlóképpen készült a tanyasi parasztasszonyok konyháján: a kukoricaliszthez tojást, sót, egy kis cukrot tettek. Nyújtható keménységű tésztát készítettek belőle, melyeket apró négyzetekre vágva meggyel töltöttek meg. Nagyon apró gombócokat formáztak - nagy gombócot kukoricalisztből nem csináltak -, majd sós vízben kifőzték. A kifőtt gombócokat zsíron megfuttatott prézliben meghempergették és megcukrozták. Kétféle kukoricalepényt is készítettek Félegyházán: málét és görhét - a málé keletlen, de a görhe kelesztéssel készült.

2

1 A málé úgy készült, hogy a forró vízzel leöntött lisztet egy éjszakán át állni hagyták, hogy édesedjen, majd másnap kizsírozott tepsiben megsütötték. A félegyházi tanyasi gazdasszonyok gyakran készítették ennél ízletesebb változatban is: a liszthez nem vizet, hanem tejet, s cukrot, vajat vagy olajat is tettek, esetleg egy kis búzalisztet is adtak hozzá. Petőfiszálláson a kukoricamálét kemencében sütötték. „A kukoricalisztet a sütés előtti este sós vízzel leöntötték, reggelig magától megerjedt. Kicsit édesedett. Reggel olajat öntöttek a tepsibe, a tetejére vékonyan elterítették a málét, majd ismét meglocsolták olajjal és kemencében megsütötték. Minél ropogósabbra sült, annál finomabb lett."

2

2 A görhe vagy kukoricalepény Félegyházán többnyire kelesztéssel készült a paraszti konyhákon. A langyos tejben egy kis cukorral megfuttatták az élesztőt, majd a lisztben elmorzsolták. Az így kialakított pépet fakanállal fánktésztaszerüen hólyagosra kiverték. Mazsolát is adtak hozzá, majd e pépet zsírozott-lisztezett tepsibe öntötték, s megsütötték. Ha kisült, vaníliás cukorral szórták meg. Általában főétkezésre adták második fogásnak vagy desszertként, esetleg sütemény helyett tálalták fel. 2

0 BÁNKINÉ MOLNÁR Erzsébet 2001. 150. 2

1 A szakirodalomban a kukoricalepények egyes helyeken a pépes ételek-sült pépek, máshol a sütemények fejezetben szerepelnek. 2

2 BÁNKINÉ MOLNÁR Erzsébet 2001. 150-1510.