Bárth János szerk.: Cumania 25. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2010)
Bereznai Zsuzsanna - Mészáros Márta: Kiskunfélegyháza népi táplálkozáskultúrája (XIX-XXI. század)
Kiskunfélegyháza népi táplálkozáskultúrája 161 A XX. század közepéig Czombos Lajos petőfiszállási tanyáján a fordított kását mindig olajjal készítették: a köleskása, az nagyon száraz - a fordított kását olajjal csináltuk bográcsban, jó olajos volt... Ugyancsak Petőfiszálláson „a csak zsíron, vízben főtt fordított kására úgy emlékeznek, hogy még a kutya se ette szívesen. Elfogadhatóbb lett az íze, ha sok krumplit és egy kis füstölt oldalast tettek bele". 8 A tejbekása kölesből ugyancsak a tanyasi parasztkonyha étele volt, melyet főleg böjti napokon s szerdán volt szokás főzni az 1950-es évekig. Hétköznapi főételként gulyásleves járt mellé. Vízben kellett föltenni főni a kölest, s amikor félig megfőtt, tejjel kell felönteni, egy csipet sóval és cukorral ízesítve. Tálaláskor fahéjas vagy kakaós porcukorral szórták meg. Amikor nem volt cukor, cukorrépából főztek melaszt, azzal édesítették. A kiskunsági pásztorok egyes helyeken ismeretes mezítláboskásája rövid 1ère eresztett étel volt, melyet megforgattak, mint a fordított kását. 1' A XX. század közepéig a disznótorokban köleskásás hurkát is készítettek, melyet a rizskásás töltelék váltott fel. Ekkor az abalében főzték meg a kölest. A ferencszállási Czombos családban a front idején, azaz a második világháború végén, a hurkába tették a köleskását a rizs helyett, de abba több húst köllött beletenni, mert az nagyon száraz. A félegyházi parasztság kedvelt étele volt a birkapörkölt köleskásával, melyet minden szüretben főztek egyszer, a szüreti ebéden fogyasztották. Először egy jó hosszú 1ère főzött birkapörköltet készítettek, majd beletették a kölest és puhára főzték. A köleskásának az ünnepi táplálkozásban is kitüntetett szerepe volt. A kölesből készült tejes kásaétel a lakodalmi étrend fogása volt évszázadokon keresztül, melyet édesítettek is, hogy az iijú pár élete is édes legyen. A kölesnek pedig szaporaságot jelképező jelentést tulajdonítottak. Az édes köleskása a XIX-XX. század fordulója táján marad el a paraszti lakodalom étrendjéből, s helyette rizsből főztek édes kását. A lakodalmi tejes köleskását a szakácsnő főzte, aki a vacsora végén tréfából bekötözött kezekkel, egy fakanállal a kezében ment be a lakodalmas nép közé. „Sebeit" a kása főzésekor szerezte, s kásapénzt kért a férfi vendégektől, „megégett" keze gyógyítására. A kásakavaró kanál hosszú nyelű faragott fakanál volt, melynek végét faragás díszítette - a legszebb darabok a pásztoremberek művészi munkái. A köles mint mágikus tárgy a rontás eszközeként is szerepel vidékünk népi hiedelmei között. Kiskunmajsán gyűjtött adat szerint köleskását és többféle magot főztek össze, s csontot, szőrt, tollat is tettek közé. Ezt az ételt napfölkött előtt kiön8 BÁNK1NÉ MOLNÁR Erzsébet 2001. 148. " NAGY-CZIROK László 1959. 225.
