Bárth János szerk.: Cumania 25. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2010)

Bereznai Zsuzsanna - Mészáros Márta: Kiskunfélegyháza népi táplálkozáskultúrája (XIX-XXI. század)

162 Bereznai Zsuzsanna - Mészáros Márta tötték a keresztútra, s aki belelépett, arra ragadt rá a kása készítőjének a betegsége - ezért rontókásának is nevezték."' A köles a dél-alföldi régióban - vidékünkhöz hasonlóan - igen elterjedt és kedvelt paraszti és pásztorétel volt a XX. század közepéig. Szegeden is ismert volt a kölesleves vagy sárgakásaleves, kölesből készült galuskával főzték az újkígyósi kásagaluska-levest. A péppé főzött keménykását a pásztoremberek kedvelték. A juhhúsos kását és a szalonnás kását is főleg a pásztorok főzték. A régi szegedi konyha étele volt a lekváros kása és az ugyancsak kölesből készült felfújt, a köleskóh.

u Csongrádon különféle leveseket sűrítettek a kölessel, második fogásként tejben édesen vagy zsírral főzték, ez utóbbit borssal fűszerezve - ez volt a fordított vagy sárgakása. ' A Jászságban és a Nagykunságban is ismeretes a juhhúsos kása, melyet szintén kölessel főztek hagyományosan.

I

j Kerekegyházán szüretkor a juhhúsos kása, kölesből nem maradhatott el.

1

4 Szabadszálláson a köleseshurkát még az 1970-es években is készítették.'" Búzából A búza elsősorban mint kenyérgabona játszik szerepet a népi táplálkozásban, kásafélékhez kevéssé alkalmazták. A XX. század közepéig a félegyházi tanyasi parasztkonyhák hétköznapi étele volt a búzarizsleves, azaz búzakása levesnek. Ez az étel úgy készült, mint a köleskása- vagy a rizskásaleves, bezöldségelve, csak búzakásából, vagyis szemes búzából. A csíramáié csíráztatott búzamagból készült sült pép, mely a félegyházi parasztság kedvelt nagyböjti étele volt az 1950-es évekig. A búzát beáztatták, míg ki nem csírázott, zöldülni kezdett. Ezután megtörték, átpasszírozták, s rozsliszttel keverték össze. Sült vaj, cukor és só hozzáadásával folyékony péppé alakították, melyet kizsírozott tepsiben megsütöttek. Poharakban vagy kompótos tányérokban tálalták, mivel igen gyenge, kásaszerű tészta, s kanállal fogyasztották. A pirított grízes lisztből főzött kását hasmenés esetén fogyasztották. A tejbegríz kedvelt pépes étel, fahéjas vagy kakaós cukorral ízesítve. A csíramáié a Jászságban is kedvelt étel volt, de ott búzalisztet adtak hozzá.

16 A csongrádiak körében igen kedvelt étel, mely nem csak böjti, alkalmi táplálék, hanem a hétköznapi ételek sorába emelkedett az által is, hogy egy helybeli asszony ma is nap mint nap készíti, s a helyi boltokban kapható. 1

0 MÉSZÁROS Ágnes szíves közlése. 1983-ban gyűjtötte a Kiskunmajsához tartozó Ötfán. '

1 BÁLINT Sándor 1977. 131. 1

2 SZŰCS Judit 2003. 7. 1

3 H. BATHÓ Edit-T. BERECZKY ibolya, 2003. 68. és SÁRI Zsolt 1999. 103. 1

4 DUNAI Andor 1990.5. 1

5 ORSZÁG Mária 1977. 30. 1

6 H. BATHÓ Edit-T. BERECZKY Ibolya 2003. 81.