Bárth János szerk.: Cumania 25. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2010)
Bereznai Zsuzsanna - Mészáros Márta: Kiskunfélegyháza népi táplálkozáskultúrája (XIX-XXI. század)
160 Bereznai Zsuzsanna - Mészáros Márta A tejes kásaleves főzésekor először vízben teszik fel a kölest főni a zöldségekkel, majd a tej hozzáadása után készre főzik. A tanyasi parasztok és a pásztorok is gyakorta főzték, különösen pénteken és egyéb böjti napokon, illetve nagyböjtben fogyasztották, mivel zsír nélkül készült. A kiskunsági pásztorok egyes helyeken a bográcsban főzött tejes köleskásalevest fölyhőlevesnek nevezték. A pásztorok förgeteglevese pedig kevés köleskásával készült, kevés zsírral rántották, s kenyér nélkül a bográcsból kikanalazták. Ezt csak ritkán és szorultságból, nincstelenség idején főzték. 4 Petőfiszálláson téli időszakban a kemencében főtt a cibereleves. Ehhez a kölest több napig ecetes vízben érlelték, majd a szárazbableveshez hasonlóan, füstölt hússal megfőzték." A kölesből sürü kásaétel is készült, melyek között Félegyházán a fordított kása és a tejbekása (köleskása) volt a legkedveltebb. A kiskunsági pásztorok a fordított kását úgy készítették, hogy annyi liternyi vizet öntöttek a bográcsba, amennyi verdung köleskását, először lassú tűznél főzték, állandó keverés közben, majd lángoló tűznél tovább forgatták. Ha mär fordult a kása, a pásztor elkezdte a bogrács oldalát egy kanálba vett fagyos zsírral vagy faggyúval kenegetni, miközben tovább forgatta a kását. Mire összeállt, mint a labda, akkorra már készen is volt. Negyedóráig is forgatni kellett a bogrács fülénél fogva. Ilyenkor a bográcsot leakasztották a szolgafáról. 6 Seres József tanyasi parasztgazda, a félegyházi meskirály így beszélte el a köleskása készítését a Kasuba Kis Miklós meséje kapcsán, mivel az egyik népmeséjében a hősök mindennap fordított kását főztek: A köles meg volt hántolva. Akkor alá szalonnazsírt tettek, apróra vágott krumplit. Oszt mikor már a krumpli egy kicsit meg volt dinsztelve, rátették a kását, oszt rá vizet, sót bele, oszt megpirították egy picit. Szalonnazsíron főzték a fordított kását. Vízzel. Azt úgy kellett megfőzni, hogy az megforduljon a bográcsban. A teteje is piros legyen, meg az alja is. Addig kellett főzni, míg meg lehetett fordítani. Ez volt a fordított kása. Ez volt egy finom eledel! Zsíros kása... 1 A félegyházi tanyasi parasztság körében a XX. század első felében a fordított kását többnyire az aratási munkákhoz főzték bográcsban, estebédre. A szalonnazsíron megpirított hagymára beletették a kását, a fűszerpaprikát, a krumplit, melyet először egy kicsit együtt dinszteltek. Ezután öntöttek hozzá annyi vizet, hogy ellepje. Ha már jól megfőtt, akkor kellett megfordítani. A zsírban szépen megfordult. Úgy kellett megfordítani a kását, hogy egészben megforduljon benne a kása. Apróra vágott füstölt kolbászt is főztek benne. 4 NAGY-CZ1ROK László 1959. 225. 5 BÁNKINÉ MOLNÁR Erzsébet 2001. 148. 6 NAGY-CZ1ROK László 1959. 225. 7 BEREZNAI Zsuzsanna 1999. 23-24.
