Bárth János szerk.: Cumania 25. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2010)
Bereznai Zsuzsanna - Mészáros Márta: Kiskunfélegyháza népi táplálkozáskultúrája (XIX-XXI. század)
CUM AN 1 A 25., Kecskemét, 2010 159 BEREZNAI ZSUZSANNA - MÉSZÁROS MÁRTA KISKUNFÉLEGYHÁZA NÉPI TÁPLÁLKOZÁSKULTÚRÁJA (XIX-XXI. SZÁZAD) 1 KÁSÁK ÉS PÉPES ÉTELEK A kása szláv eredetű szó, mely magát a lisztes magvakból készült élelmiszernyersanyagot és a belőle készült főtt ételt egyaránt jelenti. E nyersanyag előállításának két módja ismeretes. Az egyiknél a szemek egészben maradnak, de eltávolítják róluk a pelyva-, illetve héjrészeket. Ezt a hántolt magvat többnyire kásának nevezik. A kásák másik csoportja úgy készül, hogy az összetört vagy megdarált magvakat megtisztítják - kiszelelik vagy kiszitálják -, s így külön válik a lisztes és a nagyobb szemű dara rész. Az ótörök eredetű dara szavunk eredeti jelentése valószínűleg "köles'. 2 A kásaétel a kása nyersanyagból főtt sűrű étel. Alapanyaga révén rokona a hígabb kásaleves, a kész étel halmazállapota alapján pedig a pépes ételek többi csoportjai. A sűrű kásaételek az elmúlt évszázadokban önálló fogások voltak, melyeket kölesből, árpából, hajdinából, kukoricából, ritkábban búzából főztek. A húsok rizskásával való körítése új keletű szokás a magyar parasztkonyhán. 1 A pépes étel kásából, lisztből, gyúrt tésztából, hüvelyes növényekből, burgonyából sűrűre főtt étel, valamint a leforrázott vagy főtt alapanyagokból sütéssel készült sült pép. Kölesből A köleskása felhasználása az 1950-60-as évekig volt szokásban a félegyházi paraszti táplálkozásban. A parasztgazdaságokban megtermett a köles is, de a termelőszövetkezetekben már nem termelték. Az utóbbi évtizedekben azonban a korszerű táplálkozás követői, s az idős emberek pedig nosztalgiaképpen, ismét elkészítik a kölesből főzött hagyományos ételeket. A köleskásából igen sokféle ételt készítettek a paraszti konyhákon s a pásztorok a szabadtűznél. A köleskásaleves vagy kásaleves a szegényember hétköznapi étele volt, melyet kedden vagy szombaton volt szokás főzni. Sokféle zöldséggel összefőzve, fokhagymás-paprikás rántással készült. 1 E fejezet szerzője: Bereznai Zsuzsanna. 2 KISBÁN Eszter 1987. 86. 3 KISBÁN Eszter 1987. 87.
