Bárth János szerk.: Cumania 25. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2010)
Iványosi-Szabó Tibor: A mezővárosi autonómia formálódása Kecskeméten a XVI-XVII. században
A mezővárosi autonómia formálódása Kecskeméten... 13 nem ki ki ő nagyságok, 's ő kegyelmek közül, maga jussa szerint szokta a jövedelmet, a város lakosaitól megvenni, és az hajdani földesuraknak végzése szerint a kinek legtöbb 's nagyobb része vagyon a városban az lakosok törvényeinek ki szolgálását, s az város bíráinak és tanácsinak directióját mindenkor az szokta folytatni.. ," 3 3 A Wesselényiek közel félévszázadon keresztül gyakorolták a város feletti földesúri jogaikat. Ezután egy újabb família ambícióival kellett szembenézniük a városatyáknak. Koháry István akkor vált Kecskemét legnagyobb földesurává, amikor anyai örökségükhöz, a Bosnyák részhez, zálogként 1670-ben megszerezte Szécsi Anna Máriától a Wesselényi örökséget. A következő évtizedekben részben Rákóczi Ferenc birtokrészével, részben pedig Báthori László örökségével növelte vagyonának ezt a hányadát, és így a XVIII. század elejére Kecskemét tulajdonjogának fele az övé lett. így csaknem két évszázadon át ez a família maradt a város potior földesura. A Koháry testvérek, nem lehetetlen, hogy Nyéki Gábor sugallatára - aki korábban a város jegyzője volt - teljesen önkényesen megkérdőjelezték a város polgárainak addigi szabad határhasználati és földfoglalási jogát, és azt közvetlen döntési jogkörükbe kívánták vonni. Nyéki minden bizonnyal számottevően túllépett megbízatása hatáskörén. Azt mondogatta, „hogy valamit ő el végez Keczkeméten, az urak ő nagyságok is csak megh állnak abban; ő neki nem parancsol sem Kecskemét városa, sem más." " 4 így a város lakossága az évszázadokon át komoly áldozatok árán megszerzett kiváltságait, mezővárosi jogainak többségét elvesztette volna! Még Hornyik János, a város kiváló történésze is, aki munkáiban az esetek többségében rendkívül elismerően nyilatkozott Koháry István személyéről, úgy ítélte meg: „Ha e két rendeletnek az akkori gondos elöljárók vakon engedelmeskednek, nemcsak az élő nemzedék birtokos osztályát megrontják, de késő ivadékukat is örökös jobbágyi sorsra, legszorosb földesúri hatóság s úrbéri szolgálat alá juttatják, elannyira, hogy a községi hatóságnak még csak árnyéka sem marad." ° Mivel a nyílt ellenállás nem vezethetett eredményre, a város tisztségviselői és tanácsa a jogi érvelés és az ajándékozás eszközeivel igyekeztek időt nyerni. Összegyűjtötték és felküldték ugyan Fülekbe a városban fellelhető birtokigazolásokat, de időközben Koháry Istvánt és Imrét is sikerült meggyőzni arról, hogy egy szerencselovag közreműködését vették vállalkozásukhoz igénybe. " A magisztrátus következetes ellenállására végül a toldesuraság néhány területen meghátrált, és továbbra is fennmaradt az a gyakorlat, hogy a város határában levő városadománya kerteket szántóföldek bérleti jogát - nem a földesúr, hanem a tanács adta meg azoknak, akik ily módon be tudtak kapcsolódni a közmunkák végzésébe és az adózásba. A főurak makacssága és mohósága mégis számottevő károsodást eredményezett a város ko" KISFALUDY Katalin 1992. 36. Az idézet szerint a korabeliek sem tudtak a XVII. század derekát megelőző gyakorlatról hivatalos, megbízható adatokat, példákat felsorolni. 1 4 SZAKÁLY Ferenc 1981. 299-300. 3 Í HORNYIK János 1861. II. 164-165. " 1f l 1678-ban Nyékit nemcsak visszahívták, hanem ellene - a kecskeméti tanács kérésére zsarolás vádjával bírói eljárást is indítottak. SZAKÁLY Ferenc 1981. 300.
