Bárth János szerk.: Cumania 25. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2010)
Iványosi-Szabó Tibor: A mezővárosi autonómia formálódása Kecskeméten a XVI-XVII. században
14 Iványosi-Szabó Tibor rábbi kiváltságait, autonómiáját illetően: az oppidum jogszolgáltatási körét, lehetőségeit megnyirbálták, bár mindvégig megmaradt a tanács hatáskörében az elsőfokú bíráskodás joga, eltekintve a súlyosabb bűnügyektől. Ezért később a jelentősebb bűnügyek és a városi bíróság döntéseivel szembeni fellebbezések esetén az alperesek - a fogott bírák helyben történő ítélkezése helyett - kénytelenek voltak Fülekre, majd Nógrádra menni a földesúri szék elé. 3 7 A közbiztonság hiánya miatt ugyanis úriszéket a földesuraság csak a hódoltság felszámolása után tartott itt helyben. Azt viszont a város elérte, hogy ebben a helyi tanács is részt vehetett. A Koháryaknak a város autonómiájával szembeni támadásai a török kiűzése után ismét felerősödtek. Dul Mihály személyében inspektort küldtek a városba, aki minden téren igyekezett érvényt szerezni a főúri família érdekének, akaratának. , s Mivel a város önként nem mondott le a korábban megszerzett pallosjogáról, azt a Koháryak peres úton szerezték meg maguk számára. 3 4 A hódoltsági állapotok Magyarország középső részének meghódítása, és a hódoltsági viszonyok kiépítése valójában Szulejmán szultán nevéhez kötődik. Az első magyar végvárat, Nándorfehérvárt 1521-ben, uralkodásának kezdetén foglalták el. Szigetvár bevételét már nem élte ugyan meg, mert egy nappal korábban a vár alatt elhunyt, de kétségtelenül nevéhez kapcsolódik az esemény. Az új szerzeményen belül a katonai és közigazgatási berendezkedés Buda elfoglalása utáni években történt meg, amit viszont csak újabb várak elfoglalásával tudtak biztosítani. Az első évtizedekben csak a budai és a temesvári beglerbégséget hozták létre, melyeket később újabbak követtek. Ezeken belül a régi nemesi vármegyék területéhez hasonló méretű kisebb közigazgatási egységeket, a szandzsákokat alakították ki. A Duna-Tisza közének északi része a budai szandzsákhoz tartozott. Ezek megszervezésének elsődleges célja a meghódított lakosság vagyoni képességének, állapotának felmérése és ennek alapján a rendszeres adóztatás biztosítása volt. A budai szandzsákban lévő településekről az első összeírás már a vár elfoglalását követő években megkezdődött, és 1546-ban elkészült. Tekintettel arra, hogy 1552-ig még Szolnok is magyar kézen volt, a közigazgatási egység beosztása a későbbiekben módosult. Az 1559. évi összeírásban rögzült állapotok már lényegesen tartósabbak lettek. A budai szandzsákon belül a következő kisebb közigazgatási egységeket, nahijéket alakították ki: a budai-, a pesti-, a kecskeméti-, a váci-, a visegrádi- és a kivini (kevi) nahije-t. Ennek a területnek a megszervezése is egyértelművé teszi, hogy a hódítók e 3 7 HORNYIK János 1861. II. 165. 3 8 A Koháryak 1677 óta avatkoztak be közvetlenül a város életébe. 1691-ben Dul Mihály, Koháry István inspectera részt követelt magának a város határában levő egyik legelő felosztásában, ahol a szegényebb lakosok számára szőlők telepítését tették lehetővé. IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor 1991. 19-43. w BOROSY András. 1985. A magyar rendi kiváltságokra hivatkozva a nemesi vármegye 1693. március 13-án hozta meg ez irányú döntését: 2619 tsz.
