Bárth János szerk.: Cumania 24. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2009)
Székely Gábor: Kecskeméti reformátusok végrendeletei a XVII-XVIII. századból
A kecskeméti reformátusok végrendeletei a XVII-XVIII. századból 255 MENTALITÁS A VÉGRENDELETEK TÜKRÉBEN A végrendeletek a korabeli emberek mentalitását, gondolkodásmódját, a világról alkotott képét is tükrözik. Az egyes rendelkezések indoklása, a testamentumokban - ha csak töredékesen is - elmondott élettörténetek jellemzőek a korra, a helyi társadalomra és az egyénre. A végrendeletek összességükben sokat elárulnak a helyi közösség életmódjáról és szokásairól, és érzékeltetik a végrendelkezők személyes sorsának legfontosabb mozzanait. A végrendeletek szövegein keresztül a korabeli élet teljessége áll előttünk a születéstől a halálig, a hagyományos társadalom keretei között érvényes értékrendekkel. A mindennapi élet középpontjában a család állt. A családfőnek és a családtagoknak kijáró tiszteletet és egyúttal a régi magyar nyelv szépségeit is őrzik a végrendeletekben előforduló megszólítások, megnevezések: „Hitves Társ", „Anyámasszony", „Atyám Uram ", „Néném Asszony", „Húgom Asszony ", „Panna eötsécském", „leányom", „fiam uram", „Ipam Uram", „Napam Asszony" stb. Házas, családos emberek esetében a családról való gondoskodás volt a legfontosabb. Volt olyan végrendelkező, aki a még meg sem született gyermekére is gondolt. Az árvaságra jutott gyermeket a legközelebbi családtagok, rokonok magukhoz fogadták és felnevelték, mint Káró Lukács kisfiát a meghalt feleség testvére, Fodor Katus „...maga emlőjivel tartott nevelt fel az eő édes tejin. " Gyakori volt a második, esetleg a harmadik házasság is. Számos példát idézhetnénk a mostoha gyermekek békés és szeretetteljes felnevelésére, ugyanakkor néhány esetben a velük kapcsolatos költségek szigorú és rideg számontartására is. Fazekas János végrendeletében olvasható a feleség korábbi házasságából származó fiáról és unokájáról: „Füredi János fiát ugyanazon elfolyt esztendők alatt tartottam, oskolába járattam öt esztendőkig, de kivált unokáját, mellyet semmi törvény szerént nem tartoztam volna, mégis az békességért hat esztendőkig kenyeremen neveltem, oskolában járattam, azért is az interest nem várhatja " (a feleségétől kölcsönvett pénzről van szó). 30 1 A többször idézett Gereh György-inventárium is a nagybácsi költségeinek utolsó garasig (sőt szó szerint az utolsó szögig) történő számontartásáról tanúskodik, Palaskári János végrendeletében pedig így fogalmaztak: „ ...mustoha fiamat hat esztendőkig asztalomon házamnál tartottam, de midőn édes Annyát elvettem akkor is meg mondottam hogy ingyen fiát nem fogom tartani"? 0 2 A lányok kiházasítására nagy gondot fordítottak, a férjhez menést többször említették a következő megfogalmazásban: „a Jóisten szerencséjét megmutatja". A házat, gazdaságot öröklő fiúk közül az részesült némi előnyben az öröklésnél, aki nem hagyta el a szülői házat, és folyamatosan gyarapította munkájával, keresményével a közös családi vagyont. Olvashatunk nagy összegeket felemésztő kiházasításokról és az alábbihoz hasonló 30 1 Fazekas János 1777. június 29. KREK Kivonatok, IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor 2002-2004. II. 271-272. 30 2 Palaskári János 1783. május 3. KREK XIII/9.
