Bárth János szerk.: Cumania 24. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2009)
Székely Gábor: Kecskeméti reformátusok végrendeletei a XVII-XVIII. századból
256 Székely Gábor megfontolásokról is: „ ...ne talán majd leányaim nehezen szenvedek, hogy a fönt írt javaimban s örökségimben nagyobb részint két fiamat inkább szerettem, de én az magam keresményivei szabadon disponálhattam. Tekintettem, hogy fiaim miulta felnevelkedtek, soha el nem hattak. Szintén annyit, mint magam dolgoztak, vélem együtt tűrtek is. Leányimot pedig másoknak inkább, mint sem magamnak neveltem... ", 30 3 A beteg, magatehetetlen, önálló életvitelre alkalmatlan „nyomorult" személyt a testvéreknek illendő volt eltartani. Ugyanez vonatkozott az idős szülőkre is, az özvegyen maradt házastárs gondozására és a vele való békességes életre. Többször előfordul a „kisebbik uram" kifejezés, ami arra utal, hogy az elhunyt férj testvérének illendő volt gondoskodni a családfő nélkül maradiakról. Deglik Balázsné testamentuma szerint az ő esetében ez nem működött: „Horváth István kissebbik Urammal hogy nem lakhattam, a sok adta s teremtette mondás adta az okát". 30 4 Sok régi szokást megőriztek a végrendeletek a korabeli mindennapi életből. A vagyon felosztásakor, az „osztálykor" mindent írásba foglaltak, de a kézfogás is része volt ceremóniának: „Magistratuális Deputatis Urak előtt egymás között kéz bé adással... ", 3Ü 5 A szóbeliségnek és a szóban ígért határidőknek nagy jelentősége volt. A béresek Szent Gergely napig szolgáltak, a kamatra kiadott pénzekkel Szent György napkor számoltak el. A végrendeletekből a halálra készülésről is képet alkothatunk, hiszen maga a végrendelkezés gesztusa is része volt ennek a folyamatnak. " 6 A bevezető formulákból a végrendelkezők halálról vallott gondolatai is elénk tárulnak. A halált az élet szerves részének tartották, az öregséggel, betegséggel járó szenvedéseket és magát az elmúlást Isten akaratának fogadták el. ÖSSZEGZÉS Dolgozatomban arra vállalkoztam, hogy bemutassam egy jellegzetes, ugyanakkor számos helyi sajátossággal rendelkező alföldi mezőváros református lakosságának kora újkori végrendelkezési szokásait, ezen keresztül pedig felvázoljam mindennapi életének, anyagi és szellemi kultúrájának jellemzőit, a helyi társadalomban elfoglalt helyét. A vizsgált anyag alapján egy olyan csoport képe rajzolódott ki, mely jelentős szerepet játszott Kecskemét közigazgatásában, szellemi és gazdasági életében, és amelynek tagjai több szálon is szorosan kötődtek egymáshoz. Mint fentebb is jeleztem, jelen dolgozat nem egy lezárt kutatás összefoglalása, sokkal inkább a további statisztikai és kvalitatív elemzések szempontjainak felvázolása. A végrendeletek adalékainak hasznosítása további forrásokkal való egybevetés után válhat teljessé. A végrendeletek nyomon követése, a végrehajtással kapcsolatos esetleges viták dokumentumainak feltárása további kutatásokat tesz szük30 3 Fazekas Gergely 1770. november 27. KREK Kivonatok, IVÁNYOS1-SZABÓ Tibor 2002-2004. II. 79-80. 31, 4 Deglik Balázsné 1790. június 11. KREK X1II/18. 311 5 Tormási Mihályné Tsete Zsuzsanna, Tormási-Hevesi osztály 1774. június 23. KREK XI1I/6. 30 6 A halálra készülésről lásd HORVÁTH József 1991a., néprajzi vonatkozásairól KUNT Ernő 1987.; KRISTÓF Ildikó 1999.
